PsyOpus – Odd Senses

Az első korong (Ideas Of Reference) öt éve jelent meg, a második és egyben a legjobb lemezük, az Our Puzzling Encounters Considered pedig három napot leszámítva pont két éve. A Metal Blade Records kiadóval a kezdetek óta jó barátságot ápoló agymenés csapattal szemben két fajta emberi viselkedés tanúsítható: totál rákattansz vagy nemzetközi jelekkel mutogatod nekik a helyes irányt. Jómagam az előbbi csoport sorait erősítem, de ezzel bizton állíthatom, hogy nem vagyok egyedül. A csapat rajongói klubját egyébként olyan hírességek is erősítik, mint Paris Hilton vagy Clark Kent, ismertebb nevén Superman. Tény, hogy ez nem olyan komolyan vehető, mint Jim Carrey Cannibal Corpse fanatizmusa, de legalább sejthetjük, hogy nem egy humortalan bandával állunk szemben.

Igazság szerint annak, aki ismeri PsyOpus világát nagyon újat ez a lemez se fog nyújtani, aki pedig csak most olvas róluk először, annak leírnám, hogy ez a zene nem tartozik a könnyen emészthető muzsikák világába. Eszeveszett tekerések, ritmusváltások; a death metal, a hardcore, a jazz, a grindcore és a progresszív zene elemei játszi könnyedséggel váltakoznak kb. a hangsebesség kétszeresével. Néha instrumentális jazzes szólók, prüntyögések, a másik pillanatban pedig már eszeveszett vadulás, elborulás, ahogy csak a PsyOpus tudja. A csapat agya, mint azt már írtam Chris; az összes számot ő írja kivétel nélkül, de a többiek jelenléte se nélkülözhető, mert, ahhoz, hogy valaki tudja követni a „főnők” eszeveszett játékát, feltétlen rendelkeznie kell az adott hangszer magas fokú ismeretével. A basszusért felelős Michael Horn (jelenleg már turné tagként: Travis Morgan) kiemelkedő tehetséggel játszotta fel a lemezre a gitár mellé tökéletesen illeszkedő brummogását. A dobos Jason Bauers dobjátékával pedig olyan sebességgel pumpálja vért a gitárosok kezeibe, mint, amikor a szív billentyűi tovább lökik a vért egy szaunázás utáni merülő medencés parti alkalmával. Ki maradt még? Ja, igen az énekes. Brian Woodruffot az As This Body és I Exist zenekarokból hívták meg, hogy fröcsögjön fel valamit erre az agymenésekkel teli lemezre. Sajnos, azonban, ének szempontjából abszolút visszalépés az albumon nyújtott teljesítménye, ugyanis elődje Adam Frappolli sokkal több hangszínen és stílusban adta ki magából a frankót. A szövegeket ismét Chris írta meg, szóval összegezve a csapatnak gyakorlatilag a turnézáson és a feljátszáson kívül volt nem sok keze az album elkészítésében. Gyakorlatilag mindent „Arp” csinál, csinált. Ugye ezek után már csak az a kérdés, hogy miért nem Arpmandude a zenekar neve? Vagy, hogy miért nem egy egyszemélyes bandaként (vendégékkel) viszi tovább a PsyOpust a nagy vezír? A számokat gyakorlatilag felesleges végig elemezni, persze ezúttal nem arról van szó, hogy egy kaptafásak volnának, csupán egy annyira tömény masszaszerű adalékot alkotnak, hogy nehéz kiemelni bármit is. Valahogy inkább, olyan, mint, ha az egész egy szám lenne és a dalokat nem a számok közötti szünetek határolnák el, hanem kizárólag a néha felcsendülő kiállások, fogósabb témák. A technikai tudásban bővelkedő csapat zenéje nem a kezdő metal rajongóknak készült, kizárólag már edzettebb és a nehezen befogadható zenék akceptálására alkalmas emberek fogyaszthatják. Ennek ellenére a zenekar mégis, mondhatjuk; a csúcsra tör, ugyanis már le is forgatták első klipjüket a rádióbarát The Burning Halo című számra. Tény, ami tény valóban az egyik legjobb, legtechnikásabb nótát választották ki, de abban is biztos, vagyok, hogy nem ezzel fognak befutni, hanem sokkal, inkább azzal, hogy mennyire is tudnak koncerten „skalpolni” a virágázások közben? A nagy koncert banda hírében álló PsyOpus – ahogy a klipben is láthatjuk – élőben tarol, de a lemezt hallgatva gyakran szembesül, azzal az ember, hogy számot léptet vagy inkább berak valami mást – legalábbis a bizonyos már-már folytatásosnak tekinthető bonustracknél biztosan. A fő probléma azonban az, hogy az előző lemez (Our Puzzling Encounters Considered) sokkal arcba mászósabbra és hangulatosabbra sikeredett szóval, ha az egy kilenc pontos teljesítmény volt, akkor ez csak hét és fél lehet maximum. Ám, a zenekar üdítő színfolt a palettán, és az Odd Sensesel valószínű további sikereket fognak elérni, hiszen jelenleg is egy headliner turné keretin belül aprítanak Amerikában az ABACABB és a Catalepsy társaságban. Reméljük, hogy egyszer hozzánk is betévednek. Ha igen, ott biztosan találkozunk.

7,5/10.