Psycroptic – Ob(servant)

Tracklist:

1. Ob(Servant)
2. A Calculated Effort
3. Slaves Of Nil
4. The Shifting Equilibrium
5. Removing The Common Bond
6. Horde in Devolution
7. Blood Stained Lineage
8. Immortal Army Of One
9. Initiate

Hossz: 49:51

Kiadó: Nuclear Blast

Webcím: Ugrás a weboldalra

“Technikás” death metál – ilyen ordenáré szar műfaji meghatározást sem hallottam még. Rendben-rendben, ugyanígy dühít a “post” prefixum a rock és a metal előtt. De komolyan, ki az a barom, aki ilyeneket kitalál-, a többi hülye meg mi a francért használja? Nem elég, ha egyszerűen csak progresszívnek nevezzük őket, esetleg modernnek, de azért még semmi nem lesz technikás, mert kimértebb és még inkább hasonlít a banda zenéje egy mészárszékhez, mint egy egyszerű henteshez. Mindenesetre én még mindig jobban kedvelem a klasszikusokat, mint az újabb trónkövetelőket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem ismerem el mondjuk a The Faceless, a Beneath The Massacre, vagy az Origin lemezeit (hirtelen ezek jutottak eszembe). Hozzácsaphatom még jelen írásom tárgyát, a Psycroptic-ot. A Tazmániából származó négyes ’99 óta osztja a számunkra a pofonokat, azzal a három (már négy) lemezzel, amik letépik az ember golyóit, jól.

Elkerülhetetlen ebben a helyzetben, hogy ne használjam a komp…azért sem fogom. Inkább azzal kezdem, hogy vannak együttesek, akikre lehet mosholni; tapétát szakítani; házat építeni; betont keverni; embert ölni – hát erre meg légkalapáccsal lehet utat javítani. Igazából arra hasonlítanak az Ob(Servant) nótái, mint mikor itt budán felülsz a 47-es villamosra. Tudjátok, az a jó öreg “agyrázkódást és gyomorbajt okozok fél óra múlva, illetve kurvára zakatolok és hangos vagyok” villanyos és csak a végállomáson, vagyis a Deák téren lesz vége az egésznek. A nagy különbség persze az, hogy a Psycroptic munkáját élvezni tudod, az előbb említett járművet pedig nem annyira. Előnyük abban rejlik, hogy a gonosz, érzéketlen és kimért riffek, meg az a sok duplázó tömkelege kristálytisztán szólal meg ezen a műanyag vackon, nevezzük CD-nek. Ennek eredményeként sokkal inkább hallgatóbarát a végeredmény, mint sok más kortárs ismerősük esetében. A tagok nagy valószínűséggel nagyon sok Death és Morbid Angel albumot is hallgattak, hisz nem egyszer köszön vissza mindkettőjük hatása. Játékuk kimért és pontos, ahogy az a nagy könyvben elő van írva és úgy hiszem, nem kell ecsetelnem a képességüket.

Valószínűleg korral (vagy évszakkal?) jár, de mostanában egyre kevésbé bírja a fejem a sok gyilkos témát. Mondjuk mindig is a középtempós “old-school death” híve voltam, ahol még a számok is rövidebbek, és számomra itt vérzik el egy csöppet a Psycroptic. Értem én, hogy nem mindig lehet 2-3 percbe elmondani, amit szeretnének, de mégis csak soknak érzem. Egy idő után tényleg megfájdulhat az ember feje, a záró opuszról meg már ne is beszéljünk a maga 8(!) percével. Annyira nem változatos, hogy ezt megengedjék maguknak, ennek ellenére nem fullad hamar unalomba.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=IHbu2xKP59A

Nos, úgy hiszem, hogy aki kíváncsi egy igényes és okosan kitervelt mészárlásra, annak meleg szívvel és a fentebb említett légkalapáccsal, szépen becsomagolva ajánlom. Hamarosan nálunk koncerteznek a The Black Dahlia Murder társaságában – véleményem szerint a Cephalic Carnage mellett az egyik legizgalmasabb zenekar lesz azon az estén, amikor a Dürer kertet a porig rombolják.