A Protector munkásságának bemutatásától eltekintenék, hiszen egyszer már sor került rá tüzetesen A Shedding Of Skin kapcsán, melyről itt olvashatsz, illetve interjút Martin Missy-vel az egykori énekessel, erről pedig itt. Az Urm the Mad a második nagylemeze a német thrash-death brigádnak, s nagyvonalakban a Golem kitaposott sötét és vérrel, haraggal és primitívséggel maszatos ösvényén halad tovább, maga fölött emelgetve a fejlődés fejfáját, de még nem elérve A Shedding Of Skin komplexivítását.
A szövegvilág változó, a paletta színes, s közben valójában mégis csak pár színből kikevert terhes egyveleg. A
Capitascism misztikus kezdése lassan enged magába, mint egészséges aktus előtt az ajkak… feltűnnek a tipikus
Protector dob és gitártémák, a középtempó, a súlyos tamok, s persze az őrült sebesség is. Sokkal pontosabb, letisztultabb anyag, kevésbé eklektikus, s még éppen nem veszti el a kezdetek hevét, melytől kiemelkedők voltak a maguk korában. Érdemes megfigyelni a
Sliced, Hacked And Grinded iszonyat egyszerű kezdését, azt miből mit hoznak létre, a
Nothing Has Changed heavy bevezetését és szinte már doomos lehangoló dallamvilágát, mely lassú őrlésű hörgés közepette visz be abba az erdőbe, ahonnan, ha találsz is kiutat, akkor is a
The Most Repugnant Antagonist Of Life vérgőzös ébredésébe botlunk…
Quasimodo lassan indul meg, gyilkos és feszes nóta, ahogy a címadó dal hűen tükrözi azt az ősi káoszt és felbolydult értékrendet, amely az őrület csillanásai a tekintetetekből. Majd a
Decadence gyönyörű akusztikussal indítja meg a hegyomlást, súlyos pergők és nagyon összepakolt duplázások szaggatják le a húsunk, a lemez egyik legkiemelkedőbb és durvább dala, melybe mindent belegyúrtak, ami a
Protectorra jellemző; sebesség és középtempó gyönyörű váltakozása, erős tamok, thrashes szólófutamok, HC-s kórus, kifordult hörgés és némi crossover ízesítés, melyben mindvégig ott hullámzik a háttérben a középkor mélabú tengere… aztán az
Atrocities indul a harcba, remek leállásokat és kiállásokat tartalmaz, végül a címéhez hűen robbanékony és gyilkos crossover-death-hc
Molotow Cocktail támad ránk és borítja lángba a lemezt. Hanglemezen ennyi a korong, azonban CD-n kiegészítették még 4 koncert dallal, mely betekintést enged, hogy milyenek lehettek élőben. Ízelítőt kapunk 2 dal tekintetében az első EP-jükről, a
Misanthropy-ról a
Kain and Abel és
The Mercenary által, illetve a már sokat emlegetett első nagylemezről, a kultikus és gyilkos
Golem-ről az
Omnipresent Aggressio és az
Apocalyptic Revelations jóvoltából. Az egész anyag hangzása a kornak megfelelően kielégítő, a borító és egyéb körítés is, ismerve az Atom H kiadó lehetőségeit, remek. A zene, pedig ízig-vérig thrash/death német módra, kalandozva valahol a korai
Kreator–
Sodom–
Slayer–
Possessed között.
Az özönvíz eljővén maga alá temetve görgeti az elbukott népet, hogy Isten haragját beteljesítvén fájdalommal töltse fel a Földet, okulva, amiből okulni kell, s tanítva arra, mit tartogat a jövő… a
Golem szegmenseit magára öltvén félúton a komplex és a primitív között őszintén bólogat és esdekel az
Urm the Mad, megmutatva, hogy a thrash/death műfaj mit tartogat a gyanútlannak…
98%
Urm the Mad (192Kbps)
