2011. augusztus 11.
Tracklist:
1. Killin It
2. Screams In Caves
3. Closer Knit
Idén júliusban Budapest is megtapasztalhatta, amit Nyírbátor már egy éve tudott, nevezetesen azt, hogy a Polar Bear Club napjaink egyik legjobb zenekara, és lemezről lemezre tényleg a maximumot hozzák ki a ’90-es évek punkjának elsősorban a Hot Water Music által képviselt ágából. Bemutatkozó EP-jük máig nagy kedvenc a rajongóknál, az első nagylemez előtt kalapot emelt az egész színtér, tavalyelőtt pedig nem hátráltak meg a magas elvárásoktól sem, és remek folytatással álltak elő, így idén a szokásos kétéves periódus (az első album még 2007-ben lett megírva és felvéve) után már végtelenül nyugodt szívvel várhatjuk a harmadik nagylemezt. A Chasing Hamburg előtti, lemezfelvezető játékot idén is megismétlik, a Summer of George 7” szerepét pedig ezúttal a The View, The Life 7” kapta.
A recept teljesen ugyanaz maradt, hiszen hiába változik a tagság időről időre, azért tudják ők is, hogy vannak annyira tágak a korlátaik, hogy kényelmesen mozoghassanak köztük év(tized)eken át, és az állandóság úgy tűnik, hogy lemezkiadási szokásikban is jelen van, így a The View, The Life 7” elődjéhez, a Summer of George-hoz hasonlóan kb. egy hónappal a nagylemez előtt érkezik, és két dalt is tartalmaz róla, valamint egy exkluzív nótát is találunk rajta, egy olyan számot, ami az albumról le fog maradni. Nehéz tényleges kiadványként kezelni egy ilyen „ízelítőt”, és kritikát se a legkönnyebb megfogalmazni rajta, főleg úgy, hogy a lényeget villámgyorsan el lehet mondani: nyugodtak maradhatnak a rajongók, a Polar Bear Club maradt ugyanaz a zenekar, ugyanazon a színvonalon. A Killin Ittel nyitnak (a dal rajta lesz a Run for Cover kiadó Mixed Signals válogatásán is), amit akár potenciális Living Saints-ként is említhetünk, hiszen egyből működő sláger egy kis kalipunkos oózással, a nagylemezről elsőként közzétett Screams in Caves pedig ugyan fogós, de inkább a megszokottan erős, és nem a kiemelkedően fülbemászó PBC dalok közé tartozik. A banda producert váltott, Matt Bayles-t egy másik legenda, Brian McTernan váltotta, és ezt kicsit talán érezni is, hiszen megjelentek a srácok eszköztárában újszerű gitártémák, dallamok, illetve mintha egy kicsit több lenne a klasszikus punk rock íz. A nagylemez B-oldalas dala, és ezzel a 7” záró tétele végül nem a Kneel on Nails lett, hanem a Closer Knit, ami négy és fél percével az utóbbi idők leghosszabb Polar Bear’ dala, de ahogy az első nagylemezen, úgy most is ki tudják tölteni ezt a játékidőt, bár Jimmy nem épp a legszínesebben énekli végig a nótát. Összességében nem is inkább bíztatónak, hanem inkább megnyugtatónak mondanám a 7” dalait, elvégre az elvárások már megvannak, és ez az apró visszaigazolás tesz arról, hogy az ember még inkább és még nyugodtabban várják a Clash Battle Guilt Pride-ot.
