Placebo – Meds

Tracklist:

01 Meds
02 Infra-red
03 Drag
04 Space Monkey
05 Follow The Cops Back Home
06 Post Blue
07 Because I Want You
08 Blind
09 Pierrot The Clown
10 Broken Promise
11 One Of A Kind
12 In The Cold Light Of Morning
13 Song To Say Goodbye

Hossz: 48:22

Kiadó: Astralwerks

A brit Placebo-nak két fő jellegzetessége van: 1. Még nem voltak képesek szar lemezt kiadni. 2. A gitárosuk híresen buzi, az énekesük emg méghíresebben biszex. Namost én inkább az 1. pontot szeretném előtérbe helyezni, mivel a nemi identitás egy számomra kevésbé fontos tényező a zenében (ettől függetlenül tény, hogy Brian Molko énekstílusában, és a szövegeiben is fellelhető egy bizonyos femin jelleg).

A csapat előző albuma, a Sleeping With Ghosts már végleg eltávolodott a kezdeti, pőrébb stílustól, rengeteg elektornikát tartalmazott, egészen új megoldásokat mutatott fel.

Amikor azt ígérték, hogy egyszerűsítik a hangszerparkot, sokan úgy gondolták hogy visszatérnek az első két lemez stílusához, de szerencsére erről szó sincs, a csapat halad a megkezdett úton, a daloknak is sokka ltöbb közük van a legutóbbi lemezhez, mint mondjuk a Without You I’m Nothing-hoz, de most sokkal természetesebb lett az anyag, szinte lélegzik. Ehhez persze kell a nagyszerű hangzás, pláne a doboknál tűnt el szerencsére a sterilitás.

De mégfontosabb, hogy írtak 13 dalt, melyek között gyakorlatilag nem találni feleslegeset, teljesen egységes 48 percet kapunk. Kezdésképp a címadó Meds visz minket vissza Molkoék szenvedő világába — a számban VV, a The Kills énekesnője is szerepel, aki ahogy az anyabandában is, itt is remek teljesítményt nyújt. De az igazán nagy dobás az Infra-Red, ami valami elképesztően lendületes, fantasztikus refrént hoz.

A Drag is hasonló jellegű még, aztán jön a katartikus refrénű Space Monkey (az alapját amúgy nyugodtan elvihetné Trent Reznor is), és a balladisztikus Follow the Cops Back Home. Nem is mennék végig a dalokon, egyrészt mert fogyóban vannak a pozitív jelzőim, másrészt meg tényleg felesleges — nameg nem szokásom.

Van még egy vendége a lemeznek, Michael Stripe a REM-ből, aki a Broken Promise-ban segédkezik, de igazából nem tesz hozzá a dalhoz, ő inkább a neve miatt kerülhetet képbe. A Meds nekem egyértelműen személyes kedvencemmé vált, mivel talán minden eddiginél jobb, érettebb dalokat hoztak össze, végülis mindenkinek ajánlani tudom akit vonz a lehetőség, hogy 48 percen keresztül egy vidító szenvedést hallgathat.

A Placebo nem mellesleg úgy tűnik, hozzánk is ellátogat, mégpedig 2006. június 12-én a Depeche Mode második hazai koncertjének az előzenekaraként — illene őket megnézni.