2012. december 12.
Tracklist:
01. Sis
02. The American's Head
03. The Underground Man
04. Eve
05. The Diplomat
06. All Seeing Eye
07. Valley of the Geysers
08. Book Burner
09. Machiavellian
10. Baltimore Strangler
11. White Lady
12. The Bug
13. Iron Drunk
14. Burning Palm
15. Dirty Knife
16. Totaled
17. Kamikaze Heart
18. King of Clubs
19. Permanent Funeral
Ha a Pig Destroyert a grindcore Converge-dzsének nevezzük (annyira nem is hülyeség a hasonlat), akkor a Prowler in the Yard foglalja el a Jane Doe helyét. Akkor a Pig Destroyer valami újat hozott a nem éppen a komplexitásról elhíresült műfajba, lévén ők voltak az elsők, akik a brutalitás mellett a hangulatteremtésre is jelentős hangsúlyt fektettek. Ez a kísérletező felfogás és a nem annyira profi hangzás ott és akkor aranyat ért a basszusgitáros nélkül felálló triónak. Azóta kijött még pár anyag, amik azonban eléggé megosztották a közönséget. Vannak akik imádták őket és voltak, akik szerint a Pig Destroyer már túlzottan „szalonképes”. Hogy mennyiben van igazuk, abba most ne menjünk bele. Az viszont tény, hogy mindenképpen a legextrémebb zenék egyik élharcosairól van szó.
No de miért kellett öt évet várni a Phantom Limb folytatására? Egyrészt Scott Hull cybergrind projektje, az Agoraphobic Nosebleed beindulása miatt (ők jövőre állítólag négy lemezt terveznek kihozni), másrészt dobos poszton változás történt, ugyanis Brian Harvey eddigi dobost Adam Jarvis váltotta (ismerős lehet például a Misery Index soraiból). Meg persze a pihenés se árt és amúgy sem voltak terméketlenek a srácok a köztes időben, hisz kidobták a Natashát (ha valaki nem tudná: 37 perces doom darabról van szó), azonban valljuk be, így négy év után éppen ideje volt alkotni valami újat.
A Book Burner – mint ahogy azt talán a címből ki lehet következtetni, egy vallásellenes kirohanás (mostanában nagyon foglalkoztathatja JR Hayes énekest a téma, nemrég még egy novellát is írt ezzel kapcsolatban). Persze természetesen ezt amolyan Pig Destroyeresen kell elképzelni, rengeteg elvont képpel, viszont messze nem annyira, mint a Prowleren anno (bár ott más volt a téma, mondjuk ennek ellenére lehet abban a „szalonképes” kifejezésben valami). Ezzel együtt is valószínűleg a washingtoni hármas a legagresszívebb korongját készítette el és vélhetően a legkevésbé összetettet. Ez elsőre csalódást keltően hangozhat, de nem szabad, hogy ez akárkit is elijesszen, mert nagyon jó lett a Book Burner. Úgy tűnik, mintha Scottékra rájött volna a nosztalgia láz, mert az új kiadvány mintha csak egy új Enemy Soil (JR Hayes korábbi zenekara) anyag lenne, megspékelve egy kis disszonanciával á la Discordance Axis. Lassabb témázgatásból is sokkal kevesebb van, mint eddig és ezek a részek nem is annyira jellegzetesek (például az érthetetlen módon megklipesített The Diplomat eleje teljesen semmitmondó). Viszont az album háromnegyedét kitevő darálások abszolút megállják a helyüket, még akkor is, ha amúgy nem félperces szösszenetek. A lemez egyértelműen legjobb tétele, a The Bug is több mint három perces (Henry Miller idézettel együtt, amúgy rengeteg ilyen bejátszást hallani itt), és csak a közepén van egy leállás, mégis simán beeszi magát az ember fejébe, sőt, még a záró Permanent Funeral sem egy szimpla belassult finálé. De vajon hova helyezhető el a Book Burner a Pig Destroyer életművében? Nos, a Prowler in the Yardot nem sikerült felülmúlni (nem is könnyű), de a második helyre könnyen beérhet – ezt majd az idő dönti el. 8,5/10.
