Phlebotomized – Immense Intense S…

Tracklist:



1. Immense Intense Suspense (0:25)
2. Barricade (5:28)
3. Desecration Of Alleged Christian History (6:30)
4. Dubbed Forswearer (8:53)
5. In Search Of Tranquillity (2:42)
6. Subtle Disbalanced Liquidity (6:09)
7. Devoted To God (5:20)
8. Mellow Are The Reverberations (8:17)
9. Gone... (4:18)

Hossz: 46:42

Kiadó: Cyber Music

Webcím: Ugrás a weboldalra

A gyökerek 89 táján kezdtek el növekedni és onnan hosszú és gyötrelmes út vezetett a két demó és két EP után, ehhez a debütáló albumához a Holland bandának, s igazából, az egyetlen még kiadott korongjuk a Skycontact, ami olyan hihetetlenül rosszra sikerült, hogy 97 végére föloszlottak.
Bármilyen meglepően is hangzik HC háttérről tanúskodnak a kezdetek, csak időközben kidobták a korai vokalistájukat, és új koncepciót kezdvén meg; beszereztek egy billentyűst és egy hegedűművészt, alapjaikat és stílus jegyeiket megtartva pedig átültették egy szimfonikus avantgárd death-doomba.
A zenekar egy igazi talány, már a névválasztás se mindennapi, olyannyira hogy hosszas keresgélés után is csak annyit tudtunk meg róla egy jó barátommal, hogy; olyan rutinos kezelési eljárás, ami során, az orvos a beteg vérét lecsapolja, tehát a nevük jelentése vérlecsapolás…

A közel 50 perces anyag kellően bővelkedik a meglepetésekben, amit a gyanútlan hallgatóra ömleszt, mindezt úgy, hogy egyszerre fájdalmas, keserű, durva, cséplő, mély, gyilkos és szép. Progresszív és hihetetlenül kísérletező, a következő stílusokat mindenfajta fennakadás nélkül vegyíti: klasszikus zene, gothic, death, doom metál, HC, s minimál electronika, tele igényes és energikus szólókkal (néhol egy kevés agytekert thrash témára is könnyen rábukkanhatunk).
A vokál hithűen követi a zenei stílusok színes kavalkádját, hiszen rogyásig vannak hörgéssel, morgással, emocionális károgással-kitörésekkel, sikolyokkal, tiszta énekkel (de hihetetlen tisztával; még a gregorián dolgok is felütik fejüket), és teljes bandás ordításokkal, mutatva a csapat HC gyökereit, mégsem káosz… Az igazi melankolikus érzést a hegedű és billentyű játéka adja, melyre a széles körű zenei stílus használat ráépül, ami az akusztikustól a (brutál) death témákig terjednek, így minden dalban a különbségeket tisztává teszik, ahol szép, ott nagyon szép, s ahol keserű ott az amúgy is meghasadt szívek tovább repednek megadván magukat a végső világfelzabáló Nagy Halálnak… ezért ez mégis csak egy death metal.
Némi hasonlóságot mutat az anyag a Brit doomsztárral, My Dying Bride-dal, ám annál keményebb és változatosabb is (mélységük? Mindkettő a lelkünk fenekéig visz, ahol az állóvizet könnyen vérpatakok színesítik).
A zenei koncepció olykor következetesen felépített, kiszámítható, máskor teljességében eklektikus, teletűzdelve visszatérésekkel, azonban a kezdés többnyire akusztikus rész, amiben gyakran használnak hegedűt és billentyűst, ezek összehasonlíthatóak az Opeth akusztikus dallamaival például. A doom-os fele a daloknak a gitárok és a dob belépésével kezdődik, általában lassú riffelgetéssel, melyek death metállá (néhol grindcore sebességűvé) tobzódnak át, a váltások nem egyszerűen törések, hanem a fájdalmas szépség és agresszív gyűlölet váltakozó metamorfóziói, avagy a Therion találkozása mondjuk a Suffocation-el, haha (fikció).
Immense Intense Suspense, amolyan felvezetés a maga 25 másodpercével, valójában semmiről se szól, csak egy fokozódó intró, mely a címadó nóta (hogy ez hogyan kapcsolódik Jochem Bult gyönyörű borítójához és exluzív bookletjéhez azt nem tudom…) A korong telis tele van erős és komplexen (fel)játszott nótákkal, a tudásuk tagadhatatlan! Érdekeség képpen megemlítek még két dalt; In search of tranquillity (A nyugalom keresése), mely egy csodálatos nóta, a maga egyszerű kis dallamával, szinte sír a gitár és a hegedű, azonban ez csak egy átvezető track, illetve a zárás érdekes még; Gone…, mely egy folkos elemekből építkező akusztikus szomorkodás, keserű érzelmekkel teli énekkel, melyre aztán lassú vonagló-döngölő középtempók feszülnek rá, elvévén mindent, mely lágyság volt még az imént, csak a szóló tartja meg a háttérben a kezdetet, aztán lassú leborulás, és azzal zárják, amivel kezdték. Én is itt zárnám, s ajánlanám mindazoknak, akik vágynak a fura zenei megoldásokra, a gátaktól mentes — egy stílusba nem szorítható — durva gothic zenére, mely mentes a rá jellemző kliséktől!

S aki a szövegvilágban is szeretne elmélyülni, annak itt: Barricade

10/ 10 (nem mestermű, de nem áll távol tőle!!!)