Periphery – Icarus (EP)

A self-titled debüt, mint korábban írtam óriási közönség kedvenc lett teljesen érthető okokból, hiszen a számtalan tagcserén átesett zenekar végre egy erős felállással egy egységes, izgalmas és 100%-ig modern lemezt tett le az asztalra. A jelen EP képben érkező hirtelen folytatás pedig engem is meglepett, hiszen az egy év mínusz egy nap eltéréssel megjelent anyag a korábbi közel öt éves dalírási periódushoz hasonlítva még egy EP esetén is ijesztőnek hat. És igen. Sajnos az alábbi EP tartalma gyakorlatilag közel nulla, de nem úgy, ahogy „elsőre gondolnánk”. A zenekar leghíresebb dala által ihletett cím mögött az égvilágon semmi sincs. Egy teljesen jellegtelen és űrkitöltő kiadvány ez, amit csak és kizárólag a zenekar és a djent ortodox rajongóinak ajánlanék.

Miért? Lássuk! Nyitásként gyakorlatilag, ahogy a „dal” címéből (New Groove) is lehet rá következtetni mindössze egy új témáról van szó, amit instrumentális dalként vagy introként is nehéz lenne értelmezni. Nem az a baj vele, hogy rossz, mert egyáltalán nem az, de, mint első tétel és, mintegy komplett valami… Ezt egy rendes nótává kellett volna kidolgozni, ahelyett, hogy szemfényvesztésnek / űrkitöltésnek idetették. A kettes szám, Frak The Gods címmel az egyetlen ténylegesen értékelhető valami, hiszen ez az egyleten új dal a kiadványon, ami e tekintetben méltó is a zenekar nevéhez és változatlanul magas színvonalú, bár ténykérdés, hogy a nagylemez slágereit nem képes utolérni. A két immáron klippel is rendelkező felkiáltójeles dal (Icarus Lives!, Jetpacks Was Yes!) megélt egy-egy újrafelvételt, markáns előrelépés, azonban nem érzékelhető. Az ének, ami talán jobb lett, de tény és való, lényeges változás nincs, a régebbi változatokat pedig biztos menőbb lesz szeretni, mint az újat, plusz a Ragtime Dandies is eltűnt az Icarus’ végéről. Ezek után el is értünk a remixekhez. Az Icarus Lives! három újraértelmezése kapott helyet az EP-n, egy Bulb mestertől. Rögtön a legrosszabb, legalább gyorsan túl vagyunk rajta. Utána egy electro/house (?) változat Anton Zaslavskitól (Zedd), utolsóként pedig egy dubstep/idm közeli értelmezés a Red Seas Fire-ös PeteyGtől. Egy biztos, a neten terjengő remixek közül sikerült a legrosszabbakat kiválasztani. Gratulálok! Kárpótlásul – nyilván a srácok is érezték, hogy ez így nagyon kevés – helyett kapott az EP-n két korábban már kiadott bónusz dal. Az Eureka! és a Captain On lemaradt az amúgy is hihetetlen hosszú nagylemezről, de ez nem jelenti azt, hogy a minőség szempontjából is lemaradtak volna. Sőt. A bónusz DVD-n helyet kapott a két videó-klip, illetve az Icarus Lives! hogyan készült? videója. Rettentő izgalmas lehet.

Ha valaha még előveszem ezt a lemezt az biztos, hogy csak az utolsó két dal, illetve maximum még a Frak The Gods meghallgatása miatt lesz. A kiadványt szerintem kár lenne értékelni, mert gyakorlatilag nem nagyon van rajta mit. Ám aggodalomra semmi ok, ugyanis a zenekar időközben bejelentette, hogy jövőre egy dupla nagylemezt fognak megjelentetni, amiből az egyik vélhetően egy koncepció köré fog felépülni. Kíváncsian várom!