Paramore – Paramore

Az első kérdés mely rögtön felmerülhet: vajon képes lesz-e a kiadvány manapság ritka, több mint egyórás időtartamával, velős tizenhét dalával végig lekötni a figyelmünket? Akármilyen meglepő, a válasz igen. A formáció a lehető legváltozatosabb korongját tette le az asztalra, érezni, hogy a nóták a három év során folyamatosan íródtak, így az inspiráció sokszínű, az előrelépés pedig szembetűnő. Hayley Williams végre nem csak az egyre rémisztőbb frizuráival, de hangjával is bátrabban kísérletezik. Jeremy Davis még mindig a legszerethetőbb figura, habár alkotás szempontjából sosem volt mérvadó, a magára maradt Taylor York gitárossal ellentétben, akinek új producerükkel, Justin Meldal-Johnsennel együtt (kinek nevéhez olyan kultikus hanganyagok fűződnek, mint például a The Mars Volta debütáló korongja) sikerült elereszteni a fantáziáját és ezúttal nem csupán a húrosok terén. Az ő érdemeik közé tartozik ugyanis a dögös szintetizátorok és egyéb kiegészítő hangszerek szerepeltetése, melyek abszolút jót tesznek a zenekar hangzásának, sőt új utakra kalauzolják azt. Bizony, a Paramore-nak cím nélküli lemezével végleg sikerül levetkőzni a sajtó által rájuk erőltetett emo és egyéb (nem műfaji) jelzőket, hiszen a dalok olyan széles skálán mozognak, hogy egyszerűen képtelenség műfajilag behatárolni őket. Az Ain’t It Fun gospelétől az összebújós Hate to See Your Heart Breaken, vagy a hatvanas évek slágereit idéző (One Of Those) Crazy Girlsön át a Future extázisáig mindent megkapunk, amit egy populáris rocklemez adhat. Nem lehet nem megemlíteni az átvezetőként funkcionáló, egy szál ukulelére íródott szösszeneteket sem, melyek magával ragadó hangulatuknál fogva szinte önállóan is megállnák a helyüket, de szerepük valójában a hallgató pihentetésében van, amit a korong tekintélyes hossza indokol. Mindent összevetve a Paramore vállalva a kockázatot, egyéni csúcsot állított fel az év eddigi talán legkellemesebb meglepetését okozva. Tény, a lecke ezennel fel van adva önmaguknak, szóval: „If there is a future, we want it now!” 8.5/10 – írta: Tóth Martin