OneHeadedMan – Winter, Thunder, etc.

A OneHeadedMan csapatával a szóban forgó lemeznek köszönhetően sikerült megismerkednem, ami számomra is kissé érthetetlen, mivel egyrészt a zenekar már a hetedik születésnapját is betöltötte, másrészt pedig már többször is találkoztam a nevükkel, de valahogy a közelebbi ismerkedés ezeddig elmaradt. A banda életútjával mindenki megismerkedhet a hivatalos honlapon, én csak annyit jegyeznék meg érdekességként, hogy egy ideig az IHM-es Palika is énekelt náluk, illetve a Blind Myself-ben pengető Édes Gergely is erősítette korábban a formációt.

Egy demót (2004) és egy ep-t (2005) követően ez a zenekar első nagylemeze, amin jól érezhető, hogy nem egy összedobott fércmű. A zenészek mindegyike (Tóth András Dániel – gitár/szintetizátor, Takács József – basszusgitár, Szőnyi Zoltán – dob) professzionálisan ura hangszerének, amihez Markovits Lídia énekhangja helyenként furcsa módon ugyan, de remekül ad hangulati pluszt. Lídia neve egyébként a Sub Rosa zenekarból csenghet ismerősen.

A Shine on Me a lemez legrövidebb darabja, remek kezdés, jó kis húzós tétel, amit aztán egy igazán feelinges gitártémával induló Revenge követ. A Sailing és a The Substitute is nagyon erős hangulattal rendelkezik. Érdekes, ötletes dalok követik egymást szép sorban. Jóformán mindegyik nótában vannak emlékezetes, kiemelkedő részek, fogós énekdallamok, ugyanakkor korántsem lobban könnyen lángra a szerelem. Legalábbis nálam. Elég nehezen lehetne beskatulyázni a lemezt, ami egyébként mindenképp jó. Viszont én nyilván jobban örülnék több húzásnak, vadulásnak, mert helyenként kissé besüpped az anyag. Néhol lehetnének rövidebbek is talán a dalok, illetve szerintem sokat dobna a számokon egy-egy keményebb vokalizálás itt-ott. Mivel a második gitáros továbbra is kerestetik a OneHeadedMan-be, én mindenképp favorizálnám, ha valaki olyat találnának a posztra, aki tudna esetleg ebben segíteni. Helyenként, talán pont az eklektikusság miatt, illetve a sötétebb tónusú részeknél régi kedvencem, a Crisis ugrott be, természetesen egy sokkal kifinomultabb, letisztultabb formában. De valójában én nem nagyon akarok belemenni hasonlítgatásokba. Azt azért gondoltam megjegyzem, hogy Lídia hangja helyenként emlékeztetett a Lacuna Coil-os Cristinára. Ez pedig nálam megint csak pluszpont.

Többnyire az összes szerzeményre az a kettősség a jellemző, hogy alapvetően iszonyat progresszív elemekkel van telepakolva mindegyikük, ugyanakkor folyamatos elszállásokkal, nyugisabb részekkel van megszakítva/feloldva a súly. Ugyanakkor (minden bizonnyal az éneknek köszönhetően) erős a népzenei, folkos érzet is a lemez egészét tekintve. A felvétel az érdi Bakery stúdióban készült, tehát a minőség adott, habár nekem elsőre nem nagyon nyerte el tetszésemet a sound, de aztán a harmadik, negyedik dal környékén mindig rááll a fülem a dologra. Egyébként nagyon egészségesen, tisztán kivehetően szól az egész, minden, illetve mindenki ugyanolyan fontos szerepet tölt be a zenében. A felvétel előtti demózásnak köszönhetően rendkívül felkészülten vonultak be a stúdióba Onehead-ék, így eléggé pörgősre sikeredett a munka. Az abszolút kedvenc a Chosen One, amiből ha több hasonló darab is helyet kapott volna a korongon, akkor sokkal egyértelműbben tenném le a voksomat a csapat mellett. Persze ne higgye senki, hogy bármi bajom van ezzel a 45 percbe sűrített elegáns őrülettel, de valahogy ez nem az a lemez, amit végtelenített lejátszásban tudok hallgatni a nap bármely szakaszában. Ez persze egyáltalán nem baj. Sőt! Mindenkit szeretnék felszólítani arra, hogy bátran ismerkedjen a muzsikával, egészen biztos vagyok benne, hogy sokan megtalálják benne számításukat. A Daughters of Salem utolsó két perce megint csak katartikus élményt biztosít, hogy aztán a kellően ütősre sikeredett címadó tétel tegyen pontot a műsor végére. Kalandos utazás ez, ami egy kicsit nehezen nyílt meg előttem, de egy mindenképpen értékes produkciót/zenekart ismerhettem meg a lemeznek köszönhetően. Én mondjuk jobban örülnék egy finom súlyosbodásnak, de hát ezt majd úgyis ők döntik el.

A bő háromnegyed éves csúszás a gyártás körüli kavarodások, illetve a kiadókereséssel töltött idő miatt következett be, aminek aztán az lett a vége, hogy mindent a zenekar maga vett a nyakába. További sok sikert kívánok nekik, és természetesen rendkívül kíváncsian várom milyen új dalokkal jelentkeznek majd a jövőben!

Az érdeklődők egyébként 1000 forintért szerezhetik be a korongot.

8/10