OneHeadedMan – We Are Not Unique (EP)

A OneHeadedMan 2009-es bemutatkozó nagylemeze, a Winter, Thunder, Etc. rendkívül bizalomgerjesztő volt, és ugyan nem nevezném hibátlan alkotásnak, a Markovits Lídia énekesnő és a hangszeres trió által alkotott progresszív zenei világ még sok felfedeznivalót tartogatott a zenekar számára. Az elmúlt időszak viszont mondhatni csendben, de közel sem eseménytelenül telt a számukra. Erre tökéletes példa a szóban forgó EP, amit teljes egészében meg is lehet hallgatni az alábbi kis ablakban:

We are not unique EP [2011] by theoneheadedman

A felvételek során nem csak a helyszínek és a közreműködő személyzet sora terebélyesedett, hanem a dalokban vendégszereplő zenészeké is, amiről a pontos adatokat a zenekar honlapján lehet megtalálni. Az EP-t elindítva mondhatni pontosan ugyanott folytatódik a történet, ahol három évvel ezelőtt abbamaradt, legalábbis a legfőbb összetevők tekintetében nem történt gyökeres változás. Ez mondjuk azért sem lehet nagy meglepetés, hiszen a témák többsége még a nagylemez idejéről maradt vissza. Az egyfejű muzsikájában a zúzósabb témák mellett továbbra is fontos szerepet játszanak a folkzenei elemek is, és a viszonylag nagyobb lélegzetvételű nótákra inkább jellemző egyfajta „utazós” jelleg, mint a keménykedés. Persze azért tökösségben így sincs hiány, de aki üvöltözésekre, netán breakdownokra vágyik, az bizony nagyon nem jó helyen keresgél. A négy számból igazából csak hármat köszönthetünk új szerzeményként, hiszen a záró tétel, a Shine On Me a Winter lemezt nyitó dal akusztikus(an induló) átirata. Az első friss szerzemény, a Manshuk kissé lassan bontakozik ki, igazából csak a felénél indul be, ahol a számomra leginkább zavaró tényező is jobban előtérbe kerül, ez pedig a rendkívül mű dobhangzás, amitől kissé nehezen is sikerül elvonatkoztatni a későbbiek során. Az Open Seas már egy sokkal erősebb, ütősebb tétel, amit követően a The Roomban Tarjányi Endre énekel Lídia helyett. Habár semmi gond nincs a vokalistával, azért egy nagylemezen jobban megfért volna egy ilyen kísérletezés érzésem szerint. Endre egyébként a Stonedirt frontembere. Igazából messzemenő következtetéseket nem szeretnék három szám alapján levonni, így a pontozástól is eltekintenék, viszont maradjunk annyiban, hogy annak tökéletesen megfelel az egyébként rendkívül pofás borítóval (Berinkey Katalin keze munkája) ellátott EP, hogy jelezze, a zenekar továbbra is itt van közöttünk, és alkot. Viszont a OneHeadedMan zenéjének idő és tér kell a kibontakozásra, így számomra nem is igazán áll össze kerek egésszé az EP. Ugyan maga a zenekar se tudja, hogy a jövőben milyen formában fognak új hanganyaggal jelentkezni, azért remélhetőleg nem kell újabb három évnek eltelnie mire újra hallunk a bandáról, mert egyébként továbbra is van bennük potenciál.