Oh, Sleeper – Children Of Fire

Tracklist:

01. Endseekers
02. Shed Your Soul
03. The Marriage of Steel and Skin
04. Hush Yael
05. The Conscience Speaks
06. Dealers of Fame
07. Means to Believe
08. In the Wake of Pigs
09. Claws of A God
10. The Family Ruin
11. Chewing the Stitch
12. Children of Fire

Hossz: 36:33

Megjelenés: 2011. szeptember 27.

Kiadó: Solid State Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Véget ért a pokol és a menny közti világméretű háború. Az egyenlő felek küzdelmének eredményeként a Földünk romokban hever. Nincsenek értékek, nincsenek elvek, amikhez ragaszkodni lehetne, csak a túlélés számít. Nincsen Isten, és nincs Sátán sem, így tehát a tiszta életűek ugyanúgy nem kapnak megváltást, mint a bűnösök büntetést. Ebbe a poszt-apokaliptikus világba csöppent minket az Oh, Sleeper legújabb lemezével, amiben az újdonságra törekvés ugyanannyira megtalálható, mint a rég megszeretett dolgokhoz való ragaszkodás.

Ha nem is a legelső EP-jükkel, de már a 2007-es When I Am God-al sikerült akkora rajongótábort építenie maga köré a bandának, hogy a Son Of The Morning névre hallgató második nagylemezük mindenféle erőlködés nélkül kússzon fel a Billboard lista 120. helyére. Még alakulásuk időszakán sem beszélhettünk amatőr bandáról, hiszen olyan együttesekben játszottak régebben a tagok, mint a Between The Buried And Me, vagy az As Cities Burn. A technikás gitárszólók, és a metalcore alapok mellett Shane Blay remek dallamos énekhangja, és Micah Kinard kiváló dalszövegei emelték a mezőny fölé mindkét lemezt, így a Solid State utolsó mentsvárai közé tartozó banda új albumát bizalommal várhatta minden zeneszerető ember, hiszen a kritikus posztokon változatlan maradt a felállás (mégha történt közben egy basszer és egy dobos csere is).

Talán az alapsztori, és a már említett poszt-apokaliptikus hangulat megtartása végett is lett jóval keményebb a lemez, ami nem csak a breakdown-ok, és a súlyosabb riffek számában, de a dallamos ének csökkenésében is megnyilvánul a Children Of Fire esetében. Furcsa, hiszen éppen a fordítottja szokott történni a hasonló bandáknál, így az amúgysem túl könnyen emészthető lemezek után egy még nehezebb alkotással kell szembenéznünk. A kapaszkodók hiánya nem is válik sajnos az album előnyére, még többszöri hallgatás után sem különülnek el a dalok, néhol pedig egyenesen “egykaptafa” érzésünk is támadhat. Ez persze csak ritkán fordul elő, hiszen jó szokásukat megtartva néhány lágyabb tétellel, és résszel tették színesebbé a lemezt, így a végére érve az albumnak elmúlik a kicsit rossz szájíz. A dallamos énektémák számának csökkenése minőségbeli javulást nem hozott azokban, egy pár kivételtől eltekintve nem ülnek annyira a dallamok, mint a régebbi lemezeken, bár a lassabb tételeknél itt is remekelnek. A technikás(nak szánt) szólók egy kicsit kaotikusabb, kevésbé fülbemászó irányt követnek, ez viszont remekül illeszkedik az album hangulatához, és az eleinte értelmetlennek tűnő tapping-szólók, és egyéb finomságok mélyen beleragadnak a hallójáratainkba.

Az ellenben rögtön elnyeri a szimpátiáját az embernek, hogy mindenféle idétlen intrót hanyagolva rögtön a közepébe csapnak a dolgoknak, és három nótán keresztül kőkemény zúzást kapunk, pillanatnyi szüneteket hagyva, hogy a tündőnkbe szorult levegőt gyorsan frissre cserélhessük. A már említett fogódzkodó hiány itt ütközik ki a legjobban, de akinek sikerül ezt a három dalt élvezettel végighallgatni, annak biztosan nem lesz gondja a lemez hátralevő részével, hiszen ezután jönnek olyan szívbemarkoló dalok, mint a Hush Yael, a Means To Believe, vagy a kissé zajosabb hangzású The Family Ruin. Ezek között pedig a jól megszokott Oh, Sleeper nóták találhatóak, amiknek a minőségére semmiképp sem lehet panaszunk. A bevezetőben említett alapszituációt kibontva a legtöbb dal a magára hagyott, elvek és szabályok nélkül élő emberiség, illetve konkrétan egy személy küzdelmét mutatja, hogy felépítse azt a hitet és értékrendet, amivel a porig rombolt világ romjain felülemelkedve tud emberként élni. E harc mellett pedig ebben a széthullott világban történt dolgok leírásait olvashatjuk, ami egyébként a valós világban megtörtént szörnyűségek – az áldozatok szemszögéből történő – “feldolgozásai”. A dalszövegek egyébként ismét remekek lettek, ami köszönhető annak, hogy az énekes Micah Kinard több évig forgatókönyvírónak tanult, majd lehetőségek híján inkább a zenélés mellett döntött, szerencsénkre. Az album mondanivalóját összefoglaló címadó dal a megszokott keménységgel zárja a Children Of Fire-t, mely zárás akkora energiabomba lett, hogy a repeat gombot fogjuk csapkodni az utolsó taktusok csitultával.

A lemez tehát nem hibátlan, talán a leggyengébb tőlük, ami így sem jelenti azt, hogy nem az év egyik legjobbja. Változatos, és súlyos, bár ezen a lemezen először ez utóbbi van túlsúlyban, ami a bandával most ismerkedőeket hamar elriaszthatja, pedig érdemes többször nekifutni, ha elsőre nem megy, mert ezt a fajta tehetséget és hangulatot nem minden boltban lehet megvásárolni. Bár az újítások kézzel foghatóak, ezek nem mindig sikerültek a legjobban, de nem hiszem, hogy bármelyik rajongójuk is csalódottan fejezné be a lemez hallgatását, így a Solid State Records fellélegezhet, hiszen a maréknyi jó bandája közül egyre biztosan támaszkodhat a jövőben is.

8,5/10