Octahed – The Four Directions And Love As Underlying Force

Anno a Circum Polarison már elég konkrét elképzeléseket hallhattunk, ám ez csak ennek az anyagnak a meghallgatásával lesz egyértelmű, mivel körülbelül ugyanazt halljuk itt is, mint két éve: elszállós, néha széttördelt dalok koszos hangzással és zajos átkötésekkel, amik itt most nagyobb jelentőséget kapnak. Ez a már-már stoneres hangzás (pl.: a Sky As A Calyx eleje totál olyannak tűnik) válhat az Octahed védjegyévé – vagy már azzá is vált, bár kérdés, hogy egy kicsivel tisztább megszólalással nem működne-e ugyanúgy, vagy akár jobban is a dolog. Ezzel együtt is a The Four Directions’ simán felveszi a versenyt a Circum Polarissal, viszont többet nem igazán tud mutatni. Az effektes aláfestéseknek adott nagyobb tér elég merész döntés volt, és felemás érzelmek keringenek bennem velük kapcsolatban: egyrészt pl. az A Final Narrative About Salvation That Has Been Lost végén nagyon jól el van találva, és az L U R v C dob+zaj kombója is tetszetős, de körülbelül ennyit tesz hozzá a lemezhez – mondjuk a maradék fél perces intrók nem számítanak túl nagy negatívumnak.

A szokásos dalok nem mutatnak túl sok különbséget a debüthöz képest, ugyanúgy megvannak a rövidebb és kicsit tempósabb dalok, mint a hosszabb, lassabbak, és mindkettőnek megvan a maga bája. Az emlékezetesebb pillanatok közé tartozik a Sky As A Calyx folytatásának közepén lévő dallamosabb téma, az ötödik dal reszelős lezárása, illetve a már említett 11 perces (majdnem) zárótétel vége (talán a legerősebb pillanat a lemezen). És a körítés? Ezzel a részével a dolgoknak a Circum Polarison sem volt túl nagy gond, és itt is ötletesnek – és elődjüknél sokkal elvontabbnak – tűnnek a szövegek (mondjuk ezzel együtt is könnyebb feladat kibogarászni őket), és bár fizikai formátumban még nem jelent meg az anyag, ha a bandcampes bookletnek hinni lehet, akkor az is elég érdekesen fog hatni (spoiler alert: a négy égtájnak lesz benne jelentős szerepe). Összességében pedig az mondható, hogy az Octahed tartja a szintet, amit felállított maga elé, továbbra is az itthoni színtér egyik legfurcsább/legérdekesebb zenekara, de az igazán kitörő sikerre valószínűleg még várni kell. De amíg arra várunk, a The Four Directions is „megteszi”. 7/10