Obscura – Cosmogenesis

Obscurus, a, um – homályos, sötét, titokzatos. A zenekar latin eredetű neve azonban csak közvetve kapcsolódik ehhez a melléknévhez, hiszen az elnevezés a kanadai – immáron feloszlott – brutalizátor Gorguts harmadik lemezének címéhez fűződik (Obscura, 1998). Egy ilyen tényből a profi „halál-kurátorok” már komoly következtetéseket vonhatnak le a műfajt illetően. Vajon a death metal paletta melyik területén helyezkedik el a német Obscura?

A helyes válasz: technikás death metal. Mi is lehetne más? A mostanában egyre inkább teret hódító „sub-genre” a régi nagyok feltámadását, és új bandák megalakulását egyaránt eredményezte / eredményezi folyamatosan. A feltörekvő csapatok mindig is próbáltak kisebb-nagyobb újításokkal egyedi stílust, kiemelkedő, felismerhető és sajátos arculatot kialakítani. Ez valószínűleg örökre így is lesz. Azonban manapság, műfajon belül is megfigyelhető egyfajta tendencia, ami a minél nagyobb fokú technikázgatásban merül ki. Ez egy verseny is egyben és, ahogy tavaly is voltak bőven jelentkezők a legjobb tech death banda címre – szerény véleményem szerint ezt a Brain Drill nyerte – ez idén se változik. Hölgyek és Urak, 2009-ben az első jelentkező; az Obscura.

Mint az sokan az olvasók közül is jól tudjuk, a kezdő zenekarok dolga nagyon nehéz és fárasztó – így történt ez az Obscura esetében is, annak ellenére, hogy jelenleg egy nem akármilyen tagokat tömörítő csapatról van ám szó. A zenekar alakulása a 2002-es évre datálható, amikor is a két barát Steffen Kummerer és Jonas Baumgartl összefogtak, hogy valami újat alkossanak. A gyorsan teljes létszámra kiegészülő csapat óriási szerencsének örvendhetett, hiszen egy teljes Európa turnét nyomhattak le 2006-ban a legendának számító Suffocation zenekarral. Szintén ebben az évben jelent meg első lemezük, a Retribution szerzői kiadásban. A lemez nem kavart túl nagy port, hiszen szinte nulla promócióival és egy gyenge Dark Funeralt idéző borítóval; nem is igen volt sok esélyük. S. Kummerer így sürgősen változtatni kívánt, így hát elkövetkezett a tagcserék időszaka – az átmenet a régi, nem túl érdekes Obscurából egy új sokkal érdekfeszítőbb, komplexebb, ügyesebb Obscurába. Ehhez azonban nem volt elég Kummerer magas fokú képzettsége, új társakat verbuvált, de ezúttal nem a süllyesztőből, hanem olyan nagy zenekarok ex-tagjait láncolta maga mellé, mint a német Necrophagist, vagy a személyes kedvencem, a – nemrég újjáalakult – holland Pestilence. Ekkor alakult ki a máig stagnáló felállás: Steffen Kummerer – gitár, ének; Christian Muenzner (ex-Necrophagist) – gitár; Jeroen Paul Thesseling (ex-Pestilence) – hathúros (!) basszusgitár; Hannes Grossmann (ex-Necrophagist) – dobok.

A Relapse Records valószínűleg egy percig nem gondolkodott, amikor értesült egy ilyen tagokat tömörítő zenekar létrejöttéről. A srácoknak kezükben volt a lemezszerződés, már csak egy világraszóló lemez kellett. És lőn. A Kozmogenezis név maga is egy újjászületést jelképez, ami a zenekar életében a második nagy korszak (szerintem virágkor) kezdetét jelenti. A lemezt 2008 első felében rögzítették kb. 3 hónap leforgása alatt a német Woodshed Studiosban. A hangzásért V. Santura (Dark Fortess, Celtic Frost) felelt és nem is lehet rá panasz, kiváló munkát végzett. Tisztán szólal meg minden. Profi, bár manapság a nyugati zenék között nagyon ritka a rossz stúdiómunka. A szintén fenséges borítóért pedig a Relapse egyik hivatalos grafikusa felelet; Orion Landau (pl. Dying Fetus – War Of Attrition, Cephalic Carnage – Xenosapien)

Amikor először pörgettem végig a lemezt, furcsa, kellemes érzés futkározott végig a hátamon. Rendkívül hatásos album ez, ami nemcsak technikai szempontból emelkedik ki az átlag masszából, hanem hangulatában is messze túlteljesíti kortársait. Az első klipet Anticosmic Overload c. számból forgatták a frontember, Stephen rendezésében. A klip tökéletesen mutatja be az általuk képviselt zenei közeget.

Súlyos, komplex, brutális, de közben egyre csak hallgattatja magát, hiszen a finom jazzes leállások, fülbemászó és egyszerre technikás riff orgiák, neoklasszikus gitárvirgák, a néhol teljes mértékben a Cynicet idéző torzított, slágeres énektémák (Nem véletlen Tymon Kruidenier Cynic gitáros vendégszereplése sem). Ez a lemez… ez egy óriási fúzió. A személyes favoritom a kettes Choir Of Spirits ideális második klipes szerzemény, de nem akarom, nem szeretném egyenként szanaszét boncolgatni a számokat. Ugyanis ez a lemez, bár azon kevés albumok közé tartozik, amikor mindegyes szám valamilyen módon kitűnik, eltér; úgy érzem felesleges volna, mert ezt mindenkinek magának külön át kell élnie / hallgatnia kell. Az összes szám egyedi alkotás, annak ellenére, hogy a jellemzőik nagy vonalakban ugyanazok. A Universe Momentum fogóssága, az Incarnated technikás, de mégis fülbemászó nyitóriffje. Sehr gut! Továbbá mindenképpen kiemelendő – bár, mint írtam az össze szám mestermunka – az instrumentális Orbital Elements, a brutálisabb címadó nóta és a nagyszerű zárás a Centric Flow.

Az Obscura engem meggyőzött, és egy biztos, nem vagyok / leszek egyedül. Ha old-school arc vagy és a Death-en, Cynicen, Atheisten nőttél fel, itt egy újabb banda, amitől garantáltan berosálsz. Ha viszont inkább az újabb keletű amcsi import ’core árut preferálod, és az olyanokat bírod, mint a Beneath The Massacre vagy a The Faceless, akkor se foghatsz mellé az Obscurával. Ez a lemez tökéletesen tömi be a Necrophagist lustasága okozta űrt az európai színtéren, de biztosan szomjoltóként is hat az új Morbid Angel, Origin lemezek megjelenéséig.

10/9,5