O’Brother – Garden Window

A banda zenei fejlődése fokozatos lépések soraként is felvázolható, a debütáló nagylemezt megelőző EP-ek ugyanis az őket ért benyomások szemléletes kivonatát adták. A 2006-ban megjelent In Comparison to Me – főként második hullámos – emo-elemekkel teletűzdelt, poszt-rockba hajló dalcsokor volt, amiről leginkább olyan zenekarok jutottak az ember eszébe, mint az Explosions In the Sky, vagy a The Appleseed Cast. Utóbbi impulzus főleg a 2009-es második EP, a The Death of Day esetében mondható erőteljesnek. Ekkorra a kezdeti emo hatások kissé háttérbe szorultak, a helyüket pedig a progresszív indie vonalról érkező hatások vették át (pl. The Dear Hunter), illetve a ’90-es évek introvertált rockzenéjében gyökerező atmoszféra kiteljesedéseként is aposztrofálhatnánk a bő félórás hanganyagot, amiben a poszt-rock szakaszok is sokkal olajozottabban épültek be. A hangszeres játék keltette érzelmi töltést Tanner Merrit kicsit Dustin Kensrue által ihletett dallamai teljesítik ki, ami akár a Vheissu utáni Thrice-szal való párhuzamba állítást is indukálhatja. Ennél viszont kézenfekvőbb a Manchester Orchestra kiemelése, amit tovább erősít az, hogy a két zenekar együtt turnézott 2010 tavaszán, a Garden Window produceri munkája pedig már egyenesen Andy Hull és Robert McDowell neveihez köthető (előbbi a már említett The Dear Hunter Red című EP-e felett is bábáskodott).

A zenekar első nagylemeze nem nevezhető egy tipikus debütáló korongnak, hiszen a korábbiakhoz képest jóval szofisztikáltabb metódussal elegyíti a különböző stílusjegyeket, minek eredményeként nehéz belegyömöszölni egyetlen skatulyába az O’Brother muzsikáját; ezzel párhuzamosan a Manchester Orchestra hatása – nyilván – sokkal kitapinthatóbb lett. Sokat rockosodtak, ami borultabb hangvétellel, illetve a csilingelős poszt-rock betétek (Bear vagy Poison!) kissé perifériára szorulásával párosult. A változás és a sokszínűség első jeleként a nyitó Malum minden ezt megelőző szerzeményüktől sötétebb légkört teremt zajos garázshangzásával, ami csak a második tételként érkező Lo során tisztázódik le. Utóbbi egy akkora klasszikus értelemben vett rock sláger, amilyet a Queens of the Stone Age 2002 óta nem nagyon írt – ez a korong legdirektebb szerzeménye -, az őt követő Sputnik pedig olyan, amilyen néhol a Simple Math szeretett volna lenni, csak a nagy erőlködésben (egy-két ábrándos fellángolástól eltekintve) nem nagyon sikerült neki. A katartikus végkifejletű Lay Down kapcsán akár a Tool is beugorhat, az Ashes Divide pedig még inkább, hiszen az elején játszott – és később többször visszatérő – gitárdallam kísértetiesen hasonlít a The Stone elején hallhatóhoz. Ez egyébként már a Garden Window megjelenését megelőzően hozzáférhető volt a Sainthood Reps társaságában kiadott spliten. Amiről fontos említést tenni jelen album kapcsán, az a Colour Revolttal való hasonlítgatás, hiszen ez már a The Death of Day esetében is gyakran előforduló reakció volt különböző fórumokon – ez a keményebb hangvételnek köszönhetően talán kevésbé lesz meghatározó. A majd’ negyedórás Cleanse Me például rövid poszt-metálos hangorkánjával viszi a prímet ezen a téren, ennek ellenére a lemez nem képes minden percében a figyelem fenntartására. Nem tudom mindezt nem a producer személyére visszavezetni, hiszen az utolsó két MO korong is a dögunalmas töltelékdalok miatt esett ki a pikszisből, ráadásul az itt szereplő szerzeményeken tényleg nagyon érződik Andy Hullék hatása.

Összességében azért megállapítható, hogy az O’Brother szokatlanul érett hangnemet üt meg bemutatkozó lemezén, amit ugyanakkor hosszabbra nyújtottak a kelleténél. Bár a magaslati pontok valóban borzasztóan erősek, én több olyan tételt is elviseltem volna, mint amilyen a Lo vagy a Lay Down. Cserébe viszont mélyenszántó szövegvilágot társítottak a dalokhoz, ami nagyrészt az élet örök kérdéseit, illetve a keresztény életfilozófiát öleli fel, a korong egészén pedig egyfajta útkeresést testesít meg. Akinek bejött az említett zenekarok bármelyike, az nyugodtan tehet egy próbát a Garden Window-val – ahogy talán azok is, akik kedvelték a Daisy diszkonformitását.

7,5/10