2008. március 20.
A NuSkull olvasói számára nem lehet ismeretlen a budapesti Noisebreed neve, hiszen a zenekar tagjai amellett, hogy igen sokat mozognak a honi underground szórakozóhelyek színpadjai között, még arra is van erejük, hogy jelen honlap keretein belül egyszer-egyszer hírt adjanak ténykedésükről; nincs ez másként most sem, azonban a srácok elkészítették első kiadványukat, a Caution Razor Wire címre keresztelt EP-t, melynek közel tizenhét perces játékideje egy új remény első szárnypróbálgatásait is jelentheti a bigott Cavalera-hívők-, valamint a System Of A Down rajongói számára.
Első nekifutásra senki se állítson fel magában szkepticizmusra hajazó előítéleteket a névválasztással kapcsolatban, hiszen a viszonylag sematikus, és semmitmondónak ható elnevezés mögött egy történet lapul: a formáció legelső próbáin annyira rosszul és hiteltelenül játszott Soulfly és Ektomorf feldolgozásokat, hogy a próbaterem tulajdonosa nem egyszer rárontott az épp alkotni óhajtó srácokra, hogy mi ez a zaj…?! A keletkező szinuszhullámokon túlmenően ekkorra datálható a banda elnevezése is, majd nemsokkal ezután kerültek be a zenekarba a jelen kiadványon ügyködő zenésztársak, kik közül az énekes pozícióját Szűcs Árpád helyett már az Endless soraiból ismerős Kéményes Peti, és Szűcs Oresztész tölti be. Azonban kár lenne bármely nemű jövőfürkészésbe kezdeni a lehetséges ösvények kapcsán, inkább helyezzük középpontba jelen cikk tárgyát, a Caution Razor Wire EP-t!
Középtempós, kissé funky-s (így ezáltal Red Hot Chili Peppersre emlékeztető) basszustémával, és lefojtott dob-, valamint gitártémákkal indít a Taste Off, mely szerkesztése- valamint változatos vokáltémái révén keresztmetszetét adja a modern rock gitártémáknak, Árpád kissé nu metalos (és enyhén Rage Against The Machine-es) énekdallamainak, valamint a nóta végére még egy csipetnyi disszonancia is helyet kap, mely felteszi a pontot az i-re (bár meg kell hagyni, hogy a változatos témákban bővelkedő szerzemény kissé szétesni látszik az első hallgatások során). Ezalapján többen akár Subscribe-utángondolásként is kezelhetnék a Noisebreedet, azonban a Wings című tétel Fett (STOPYT) által írt kifejezetten slágeres – elsősorban a líraibb Ill Ninora hajazó – gitártémái új megvilágításba helyezik az addig kialakult képet, s jelen szerzemény refrénjében még egy csipetnyi Kornos, borult hangulati árnyalás is szerephez jut (hogy az újabb dalvégi groovy-ról meg ne feledkezzünk, mely pont jókor van a jó helyen). Az alábbi tétel potenciális sikernóta lehetne, azonban Árpád helyenként nem éli bele magát úgy a refrénbe, hogy az egy ütős, és energikus tétellé avanzsálhassa az EP második dalát – reméljük, hogy az új énekesek előadásmódja kiküszöböli majd ezt a csorbát. A Merlin biztosan a koncertek kedvence lesz – elvégre a srácok jelen felvétellel minden hazai fesztiválra beadták jelentkezésüket -, hiszen a nótában a 'Systemes énekdallamok, valamint a Soulfly pattogós középtempói (és szólókiállása) adnak egymásnak randevút; s mindezt ha nem is a lehető legmagasabb hatásfokon-, de mindenképp kellemes köntösbe bújtatva érzékelhetjük. A záró Pumpkin volt a srácok legelső dala, s ez a nótacsokor többi felvételéhez mérten igencsak érződik, hiszen bunkó középtempói, és egyszerű témái jobbára beszorulnak a Ektomorf és a Sepultura/Soulfly nevei által fémjelzett műfaj határai közé, leszámítva a helyenkénti énekkiállásokat.
A Koncz Matyinál (ex-FreshFabrik, The Ministers!), a Perfect Noise stúdióban felvett kiadvány hangzását tekintve pont annyira minősül magyarosnak – elsősorban a cinek, valamint a csiszolatlan gitártémák révén -, mint érettnek egy első, szerzői kiadású hanganyag összképéhez idomulva. Utóbbi elmondható a felvételen szereplő dalokról is, hiszen függetlenül attól, hogy az itt hallható szerzemények nem tökéletesek, mégis van bennük potenciál; ilyenkor szokták azt mondani, hogy "ebből még akármi is lehet", ugyanakkor a Noisebreednek jó esélye van arra – ha továbbfejleszti, és kiegyensúlyozott alapokra helyezi az általa elképzelt zenei kavalkádot -, hogy még sokat halljunk felőlük, hiszen nem egy elveszett bandával van dolgunk. Én drukkolok nekik, és kíváncsian várom az új felvételeket!
Külcsín és Design: 10/7. (kissé elnagyolt motívum, és szokatlanul minimalista betűtípusok)
/ / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / Pontszám:
Hangzás: 10/6,5. (a dobhangzás sokat levesz az összhatásból)
Teljesítmény: 10/7. (kellemes és fiatalos, bár még korántsem tökéletes)
Dalszövegek: (nincs információ)
10/6,75.
