2012. november 6.
Tracklist:
01. TDI intro (0:41) | 02. Immortalz (kr. Bankos) (3:48) | 03. Skit (0:30) | 04. Boldogan élünk amíg... (4:03) | 05. Police! (3:09) | 06. Paranoia (4:27) | 07. Oh-La-La 2 (3:19) | 08. Mint a szfinx (4:28) | 09. Magyarország (4:51) | 10. Ön kinél bankol (kr. Killakikitt) (4:19) | 11. Dealerek álma (3:16) | 12. Skit (Alfi) (0:32) | 13. Backstage (kr. Vészk'járat) (4:44) | 14. Rest Cash Attack Betörők (4:46) | 15. Habeastie Boys (4:16) | 16. Újgenerációs veteránok (kr. ASK) (4:42) | 17. Hooliguns and Roses (2:48) | 18. Ki vagyok én? (kr. Norba) (3:30) | 19. Rest Cash Attack Betörők (Tibbah remix) (5:50) | 20. TDI outro (0:28)
A hazai hip-hop egyik leginkább várt eseménye volt, hogy a szó szerint ötcsillagos debütálás után új lemezzel jelentkezzen a gödöllői NKS, és a TDI-től talán nem is vártak mást a rajongók, mint a korábban meghonosított hangvétel újbóli kinyilatkoztatását a megszokott keménységgel és távolságtartással. A hat éve várt anyag azonban még így is okoz annyi meglepetést, hogy a papírformán túl is az év egyik legjobb hazai lemezeként tekinthessünk rá.
Nos’chezék ugyanis hiába csúsztak a tervezetthez képest majd’ egy évet a lemez kiadásával, a TDI bőven megérte a várakozást, hiszen számtalan olyan oldalát mutatja meg az NKS-nek, amelyeket a debütalbumon még nem hallhattunk. Az alapvető modor természetesen mit sem változott: ez az MC-páros sosem a Lacoste-ban feszítő, Ankerben lealjasodó újgazdag rajoknak fog zenélni, hanem a telep hangjaként azok mellé áll, akik pontosan tudják, milyen belépni egy fárasztó nap után egy teleszart liftbe, vagy milyen hajnal háromkor arra kelni, hogy az ablakod alatt valaki épp a fölötted lakó Rómeót keresi, amit erőteljes ordítással ad az egész lépcsőház tudtára. Az NKS tehát továbbra is a város, na meg a társadalom legszéléről tesz olyan releváns megállapításokat, amelyek hangvétele épp annyira maró, amennyire fájdalmasan ironikus és gyötrően aktuális. Az elsőre egyébként igen hosszúnak, túlírtnak ható TDI jobbára ennek jegyében járja körül a rendőrségi túlkapások (Police), a lakótelepi életmód (Boldogan élünk amíg…) sajátosságait (és egy fiktív bankrablás is belefért az Ön kinél bankol? formájában), valamint némiképp újdonságként az emberi attitűdök elemzése is új színt kapott, így szóba jön a feszítős rajolás (Habeastie Boys) és az üldözési mánia (Paranoia) is, valamint a formáció történetében először egy önreflexív, életútról szóló dal is befért (Mint a szfinx) a repertoárba. A ***** hangvétele leginkább a Magyarország című dalban mutatkozik meg, ami a srácok történelemszemléletéből elemzi mindazt, ami ma körülöttünk történik, azonban a hat évvel ezelőtti lemezre jellemző filmzenei beatek (és az ezzel járó agressziófaktor) más formában, más arányokban jelennek meg, így a végeredmény épp annyira nem hagyja majd levegőt venni azokat a bizonyos komornyikokat, mint legutóbb. Mindazonáltal a zenei alapok változatossága így sem engedi szétesni a lemezt: hiába hoztak alapokat többek között Azaáék, Suhovék vagy Peeték (a Koós-féle táncdal legalább akkorát üt, mint a tavaszi Scarcity-lemezen a Zalatnay-beat), a TDI egy koherens, alulról jövő körkorkép, ami nem hagy menekülést azoknak, akik mára egészségesnek tűnő világundorral indulnak minden nap dolgozni, nem is látva, hogy mit hozhat a holnap. Ahogy korábban is jeleztem, a TDI egyetlen gyengéje a terjedelem, ugyanis annyi ötlet merült fel az elmúlt hat évben, hogy nem feltétlenül sikerült szelektálni az egyes dalok között, így a közel hetven perces játékidő egy-egy skitje vagy intermezzója ki tudja próbálni a hallgató türelmét. Ám ettől függetlenül a hazai hip-hop élet megérdemelte már, hogy az NKS visszatérhessen, mert a TDI tényleg egy kiemelkedő és figyelemre méltó lemez lett – ahogy azt előre is elvárhattuk, és aki szombaton ott volt a Hajón, megtapasztalhatta a saját bőrén is, hogy az NKS képtelen hibázni. 8/10
