New Dead Project – Végül minden levél a földre hull

Az, hogy a tavalyi, PFA-val közös spliten a zenekar a magyar nyelvre váltott, bizonyára nem annak köszönhető, hogy szélesebb tömegeket kívánnának elérni az üzenetükkel, de azért tény, hogy egy üzenetközpontú műfajban nem árt az, ha a mondandó gond nélkül eljut a közönséghez (pl. Red Line Offside, Téveszme, stb.). A miért gyakorlatilag mindegy is a végeredmény tükrében, hiszen a 2005 óta létező csapat a lehető legjobb döntést hozta meg ezzel, hiába tudták kifejezni magukat angolul is hibátlanul, sokkal hatásosabbak lettek a dalaik a magyar soroknak köszönhetően. Azzal eddig sem volt semmi gondjuk, hogy zeneileg tökéletesen működő, másfél-két perces hardcore punk dalokat írjanak, de most talán több a csúcspont, több az emlékezetes pillanat – bár ez bizonyára nagyrészt annak köszönhető, hogy sokkal közelibbek a dalok amiatt, hogy az ember az anyanyelvén hallja őket. Már a splites dalnál is feltűnő volt, hogy mennyire erőteljesebb a magyar szövegek miatt a zenekar kapcsán eddig is sokszor emlegetett negatív, sötét hangulat, ami sosem megy át üres gyűlöletbe, hanem sokkal inkább költői képekkel (ők bizonyára azok a punkok, akik végzősként nem lógták el az irodalom órákat) éri el az eredményt, de ez most tudott igazán kibonatkozni, még ha a lemez hossza inkább szolgálja a dinamikát, mint a hangulat megteremtését. Egyszerre ösztönös és átgondolt az album: ösztönösen játszák azt, amivel mostanság egyre többen tudatosan, és így nem csak hitelt, de természetességet vesztve próbálkoznak, ugyanakkor érezhetően alaposan és punk mércével nagyon igényesen írták meg a kiadvány összes percét. Egyértelműen ez az idei év Megosztom veled…-je, remélhetőleg ezt közös turnéval ünnepli meg a két zenekar, mert nívóban és tartalomban is olyan párost alkotnak, ami kellő inspirációs erővel hathat azokra, akik majd a jövő színterét alkothatják.

8/10