Neaera – Armamentarium

És lőn! Amint elindítottam az Armamentariumot, azonnal darabokra szakítottak a lemeznyitó Spearheading the Spawn című dallal. Mind megszólalásban, mind dalszerkezetben telitalálat a nóta. A Tools of Greed a már megkezdett ösvényen halad tovább, kegyetlen mészárlás, amit rögtön az Armamentarium követ. Címadóhoz méltóan teljesít. Az egész albumra jellemző, hogy korunk társadalmi problémáit feszegeti, némi útmutatással egybekötve. A Synergy-ben visszautal Benny Hilleke a 2005-ös Rising Tide of Oblivion egyik dalára (Walls instead of bridges) a “Build Bridges instead of Walls” strófával. Jó kis szám ez is. Sőt! A szám közepe felé található kis basszuskiállás, majd az arra rászálló gitártekerés kifejezetten emlékezetes pontja a dalnak. Egy pillanat erejéig felsejlett bennem a félelem, hogy nehogy megint elússzon a lemez a negyedik, ötödik szám környékén, ám ezúttal félelmeim teljesen alaptalanok voltak, mivel maximálisan jól teljesítenek a dalok, nincs egy percnyi üresjárat sem, minden egyes nóta egyformán jó, nem hullámzik a színvonal, és érdekes is tud maradni egészen a végéig. Hisz ott az In Loss (“Your Soul Will Never Cease to Pulse Inside Me”), ami értelemszerűen a veszteségről szól, majd az egyik személyes kedvenc, a fogyasztói társadalomról danoló Orphaning. Igazi együtt kántálós refrénnel: “Orphaning the future, Orphaning ourselves”A lemez egyik legjobbja a The Need for Pain kezdete, ami igazán ütősre sikeredett. Sebastian Heldt dobos nem sok pihenőt kapott ezúttal sem. De a két gitáros is, Stefan Keller és Benjamin Donath is a maximumot nyújtja. Benny pedig továbbra sem áriázik, megmaradt a jól bevált magas/mély üvöltés/hörgés váltogatásánál, ami egyébként remekül passzol a zenéhez. A végén jön a hét perces Liberation, ami amolyan Heaven Shall Burnösen, lassan hömpölygő borulás, ahol az utolsó egy perc egy instrumentális lezárása a mögöttünk álló 52 percnek. Nagy levegő, kifúj, és azt hiszem mindenki elégedetten csettinthet magában, hogy ez igen! Megmondom őszintén, rám talán azért volt ekkora hatással az Armamentarium, mert pont egy olyan fázisban kapott el, amikor totál besokalltam az egy kaptafára készülő vérhányás kontra selyemhang jellegű produkcióktól. Itt nincs szarozás, csak keménység! Az év egyik legnagyobb meglepetéseként tartom számon ezt az anyagot, mert igazából abszolút nem számítottam ekkora sújtásra, és hogy ennyire magával fog ragadni a lemez. Viszont innentől kezdve lesz igazán nehéz dolguk a srácoknak, mert az Armamentariummal elég magasra tették a mércét. 8,5/10.