Nasmith – Viharos Csend

A gyomaendrődi Nasmith zenekarral kapcsolatban picit mindig nehezebb kritikát megfogalmaznom, mint más esetekben. Ennek legfőbb oka, hogy a banda életútját a legelső lépések óta nyomon követem, illetve elég sok mindent éltünk már meg együtt, az évek alatt kialakult barátságokról már nem is beszélve… De talán pont ezek az igen szűkszavúra vett indokok jogosítanak fel a leginkább arra érzésem szerint, hogy véleményt formáljak róluk, esetlegesen jótanácsokkal lássam el őket. Ez esetben sem ők kértek meg eme cikk megírására, mint inkább én erősködtem, hogy nem kell küldeniük senkinek sem lemezt, mindenképpen én szeretnék írni a műről.

Kissé furcsálltam a dolgot, hogy ők maguk is első nagylemezként hirdetik a Viharos Csendet, hiszen annyi hangzóanyaggal előrukkoltak már az évek során, de ha a nagyon szigorú szabályokat nézzük, akkor valóban az első igazi stúdióalbummal van dolgunk. A külcsín már első pillantásra megkapó, nincs túlbonyolítva, igényes, szép munka. A cd-t elindítva az Amikor Más Nem Lát robban elő meggyőző erővel a hangfalakból. Kiváló kezdés, már elsőre jól hallható hogy remekül egyben van a zene, érződik, hogy sokat készültek a felvételre, illetve hogy milyen régóta együtt van a társaság, a sok koncertről nem is beszélve. A korongon szereplő nóták jóformán mindegyikét régi ismerősként üdvözölhettem, így már szinte rögtön minden apróságra élesen oda tudtam figyelni. Szabó Rajmund éneke nagyon szép, érthető, tele fogós dallamokkal, ugyanakkor a hörgések terén sem érheti őt panasz. Én speciel nagyon szeretem a hangját, ami egyébként tipikusan vagy bejön valakinek, vagy elriasztja. Nincs köztes állapot.

A soundot tekintve a dob és a basszus az, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. Valamint a gitárok is lehetnének arcletépőbbek, dögösebbek. Mindezt mondom leginkább amiatt, hogy a koncertjeiken pedig szinte mindig adott a falbontó megszólalás. A felvétel egyébként a gyulai No Silence Stúdióban készült. Azért persze azt nem mondanám, hogy teljesen rossz lenne a végeredmény, csak kissé dühös vagyok, mert sokkal többet is ki lehetett volna hozni az alapanyagból…

Másodikként csendül fel a Bízz még bennem, egy remekbeszabott refrénnel, ami azonnal együtténeklésre sarkall. Talán lehetett volna valamivel rövidebbre szabni a dalt. A Rólad szól is igazi koncertfavorit, elsőre fülberagadó kórussal. „Tied a szó, Tied a választás…” Óriási! Egyik legnagyobb kedvenc.

A Nyílt Láng szintén jól teljesít, a Ha igazán kellesz címmel pedig a lemez egyik leginkább slágergyanús szerzeménye következik, amiben még egy üdítő gitárszólót is hallhatunk, valamint a végén büntető felelgetős gitártéma is abszolút favorit.
Viszont a lemez felénél járva időnként már felütötte fejét a dalok kiszámíthatósága, hiszen kis túlzással ugyanazokkal a dallamvezetésekkel operál a zenei alap, hiányoznak egy idő után az igazán meghökkentő dolgok. Soknak érzem a klisé metalcore riffeket. Hiszen külön-külön mindegyik tétel nagyon jó, de egymás után már kicsit bele tud punnyadni a hallgató a lemezbe.
Az előbb leírt fejtegetés leginkább a Vedd el újra és a Mennyi még a vége? esetében érvényes, de aztán az Ahonnan jössz újra az erősebbek táborát gyarapítja.

Az albumot záró Én álmodok egy újabb pozitív lökés, benne végre olyan meglepő, illetve merész váltással, amit korábban hiányoltam. Igazi epikus tétel, tökéletes lezárása ennek a bő 30 percnek. Szerencsére koncerteken is szokták játszani.
Nem kérdéses, hogy üde színfolt mind a zenekar, mind a lemez, viszont valami még hiányzik ahhoz, hogy sikerüljön a komolyabb áttörés. De alapjába véve minden adott: több slágergyanús szerzemény is szerepel a korongon, ez nem vitás. Ellenben hiába a rövid játékidő, túlzottan is egybemosódik egy idő után a lemez. Remélhetőleg sikerül a jövőben feljebb lépniük azon a bizonyos létrán, és kíváncsian várom, hogy milyen új nótákat írnak a jövőben a már új felállással…

Mindenesetre én sok sikert és kitartást kívánok ehhez Nekik!!!

8/10