Namek – Vaginator

Előjáróban annyit, hogy nem nagyon várok pozitív észrevételeket; sem a kritikával, sem a zenével kapcsolatban, ennek oka az oldal közösségének összetétele, amely ez esetben talán még szerencsés is, hogy nem hordoz magában ilyen mélységű ízlésficamokat.

A banda Portugáliából hányja ránk gyomrának perverz tartalmát; a pornogrind szokásos elemeit használva, felépítve egy minőségi gorecore-t és ghettotech-et. Ez a stílus valamilyen téren mindig performansz, hiszen 10 bandából, ha 4 minőségi, akkor az már nagyon-nagyon jó arány. A műfaj végül is a grindcore és perverz death metál (mint, pl. Pungent Stench ill. Cannibal Corpse) sokkoló túlburjánzása, mely, mint már említettem nagy százalékban öncélú és hallgathatatlan!

A Namek kiemelkedik, durva és émelygő hányadék, ennek ellenére hatásos és dallamokkal operáló, sok jó leállással, s a hangzás terén rengeteg hasonlóságot mutat a hasonszőrű minőségi bandákkal, mint pl.; Cock And Ball Torture és a Regurgitate, és teszi mindezt úgy (hangsúlyozom, s ezért is merem leadni a cikket az oldalon) hogy a portugál pornóbrigád némi dallamossággal ötvözi beteg koncepcióját. Mikor birtokolják a dobhártyánk, közzé teszik ezt a féle eltorzított darálást, mindig ott van számukra a rizikó, hogy egy elmosódott ködös csikorgó lármába torkoljanak (öncélúan), de a banda szerencséjére nagyon jól tud uralkodni a saját káoszán, amihez hozzásegítik a jól felépített dalok. Elvétve akad pár szóló, és 1-2 fasza erőteljes kiállás is, a dobok azonban túl sterilnek hatnak, már-már gépiesnek tűnnek, a csépelés, pedig szokásosan embertelen. A dallamok, ahogy ez a grindben is szokás, punkosak és némileg crust-osak, a hatások mind szövegek terén, mind némely letisztult részeken könnyen jutatta eszembe az inkább Black metált (Nuclear metal…) gyártó beteg formációkat, mint; Driller Killer, Impaled Nazarene, Tsatthoggua (csak nézzétek meg a dalcímeket, haha).

Tehát kapjuk, amit várunk (már aki…) az ilyesmi anyagoktól, 18 nóta / 18. track nem fért ki a számlistába; To Mega Clitherion (2:46) / egy bő félórában, ajzószerrel, szétfeszített lábszárral, klitorisszal, hüvelyi orgazmussal és erőszakkal…
A Vaginator első részében a vokálok, úgy szólalnak meg, mint a WC öblítő zaja, ám a korong közepére a szétfosott effectet felejteni kezdik, s az „ének” változatosabbá lesz, a vegytiszta hörgés és vérhányás legeltérőbb komponenseit löttykölik meg nekünk az aprócska fioláikban, amely előnyére válik az egész megszólalásnak és lemeznek. A szövegek a stílus követelményeit teljesen kielégítik, betegek, viccesek, sexorientáltak, s nem egyszer értelmetlenek, haha!

A borító hentai/manga perverzióban dúskál, alátámasztva egyszerre humorosan és felháborítóan a korong címét, természetesen nem lepne meg, ha Namek a Dragonball bolygó után nevezte volna el, mely szuper háborúi hasonlóan néztek ki, mint a manga verzió a DC Universe-ből Martian Manhinter-től. Aghh, mindegy! Bármi is van; a tálalása ennek a lemeznek nagyszerűen néz ki. Ez talán az eddigi legprofibb csomagolás, amit valaha is láttam egy goregrind anyagnak (mivel mindig hullákkal, boncolásokkal vagy pornográf sokkoló fotókkal dolgozik a stílus; ez nem egy kapitalista kirakjuk a lemezboltban a kirakatba „szubkultúra”, haha). Ettől függetlenül ez a design sem fog címlapokon szerepelni, de nem is volt céljuk (gondolom).
Mivel is zárhatnám? Mondjuk azzal, hogy én fontosnak tartottam, hogy minél több stílust ismerjetek meg (akár olyanokat is, melyekhez soha semmi közötök sem lesz), hogy az oldalon hány emberhez szól, s hogy kinek is ajánlom?
Egy kezemen összeszámolom azok számát (magamat is beleértve, haha), bár a merésszebb death metal, grindcore fanoknak azért okozhat kellemes pillanatokat. Hiszen a Vaginator mindennel együtt és függetlenül is egy meglepően jó kiadás a maga stílusában, tele dallamos kompromisszumokkal. Nincs más hátra, mint kezet mosni a fürdőszobában, egy koszos és mindenképpen tagadni való erekció után…

10/8,5 (több dallammal, kiemelkedőbb lenne)

A korong a www.bacanalnica.com fórum oldal jóvoltából elérhető.