Nagy üzenet, kis dalszerzés – A System of a Down új kislemezéről

2020 végére valószínűleg már mindenki elengedte a reményt, hogy valaha is bármi újdonságot hallunk majd a System of a Downtól, de vannak még az életben meglepetések, és a kaliforniai örmények teljesen váratlanul kiadtak egy kétszámos kislemezt. Ez ugye azért óriási hír, mert az utolsó munkájuk, a Mezmerize / Hypnotize albumpáros idén már a tizenötöt tölti, és hiába az óriási rajongói nyomás, az utóbbi években a zenekar tagjai – vagyis a két fő dalszerző, Daron Malakian és Serj Tankian – már teljesen elengedték a közös alkotómunka erőltetését, hogy inkább a szólókarrierjeiket építgessék. (Egyesek Tankian és John Dolmayan dobos politikai nézeteltéréseit is belekeverték a helyzetbe, de annak a System dalszerzési folyamataira igazából soha semmi hatása nem volt, ugyanúgy, ahogy a turnézásra sem.) Most viszont az utóbbi hetekben elharapódzott örmény-azeri konfliktus hatására a tagok úgy érezték, mégiscsak itt az ideje közösen kiadni valamit. (Még egy zárójel: egyébként a kislemez bandcampes bevételeivel is egy amerikai örmény szervezetet támogatnak.)

Szóval itt van ez a két új dal, a Protect the Land és a Genocidal Humanoidz. Az rögtön hallatszik rajtuk, hogy Daron Malakian írta őket, nagyjából olyanok is, mint a szólózenekara, a Scars On Broadway dalai, csak éppen Serj is énekel bennük valamicskét. A gond az, hogy zenei szempontból mindkettő eléggé érdektelen. A Protect’ egy ötperces, középtempós darab, kapott klipet is, pedig nem különösebben slágeres: alapra vett Malakian-riffek, pátosz meg dráma, de az egész inkább szemforgatásra késztetően fárasztó, mint izgalmas. A Genocidal valamivel pörgősebb és rövidebb is, de érdekesnek ez sem érdekesebb, maximum az a váratlan black metalos bridge a meglepő benne, az utal egy kicsit a banda régi hibbant játékosságára, de az üdvösséghez bőven kevés.

Igazából tökre meg tudom érteni Tankiant, hogy ilyen szintű dalokkal egész eddig nem akart belemenni abba, hogy bármi újat kiadjon a banda. Sajnos mindkét számról ordít, hogy most is csak muszájból születtek meg, a politikai állásfoglalás végett, nem pedig a közös zenélés öröme miatt. Ha pedig a System of a Down jelenleg ennyit tud kipréselni magából újdonság gyanánt: nagy üzenetekkel teli, de zeneileg semmitmondó dalokat – hát, arra tényleg nem biztos, hogy szükségünk van egyáltalán.