MyGrain – Signs Of Existence

Ha egy zenekar a Spikefarm égisze alatt ténykedik, az 98%-os valószínűséggel finn származású. Ha egy zenekar nevében ironikusnak szánt szójáték található, annak vagy nincs önkritikája (s ezáltal humorérzéke sem sok), vagy az összetétel átvitt értelmével kívánja előrevetíteni muzsikájának hangulatát. A MyGrain legénysége cinizmusom jóvoltából mindkét csoportba bepaszírozható (megj.: azért lehet bőr a képén egy olyan bandának, aki már a második albumát dedikálva bocsátja a rajongói elé egy überkirály nyereményjáték keretein belül, persze lehet hogy csak én vagyok negatív és földhöz ragadt – dávid.), ám ha objektíven vizsgáljuk meg a Helsinki-beli hatos munkásságát, a futurisztikus hangulat érzékeltetése és megteremtése mindig is előkelő szerepet foglalt el a srácok (és egy hölgyemény) fontossági sorrendjében.

Az alapjában véve modern metalnak tekinthető formáció már debütalbumán, a 2006-os Orbit Dance-en is előszeretettel lavírozott a Soilwork, és a Scar Symmetry (ami működésének kezdetén kritikaalanyomhoz hasonlóan a Soilwork-iskolát sajátította el) neveivel fémjelzett modernizált thrash/dallamos death metal hangzásvilágú, szintetizátorjátékkal és emelkedett hangvételű énekdallamokkal tarkított ösvényen, ám a lemez csak annyi potenciált hordozott magában, hogy elhelyezze a zenekar nevét a szürkébb középmezőnyben. Ez a helyzet a Signs Of Existence kiadását követően sem fog drasztikus módon megváltozni, függetlenül attól, hogy a To(mm)yboy (fantasztikus művésznév, nem igaz?) vezetésével működő formáció minden korábbinál nagyobb erőfeszítéseket produkált önnön hangzásviláguk definiálásának érdekében, mely elsősorban az erős nóták képében nyilvánul meg. A 10 tételt magába foglaló második nagylemez a maga 49 percével kissé elnyújtottnak tűnhet már az első hallgatás során is, hiszen a szerzemények között egyszer-egyszer becsúsznak üresjáratok is: arról nem is beszélve, hogy az utolsó két nóta terjedelmében igencsak opuszi hosszúság felé kacsintgat, ám a zenekar tagjainak még nagy falat fenntartani a hallgatók figyelmét. De csak szépen sorjában, előbb lássuk, mit is ad a hallgatók számára a Signs Of Existence!

A lemezt nyitó Translucent Dreams kellőképp aláfűt a hangulatnak: Eve Kojo samplerei és billentyűtémái kiszámítható, ám mégis erőteljes dallamokra invitálják az érdeklődőket, amit mechanikus precizitású gitártémák és egy jobbára ragadós refréndallam egészít ki egységgé: hatásos indítás, annyi szent! A This Perfect Chaos akár egy B-oldalas Scar Symmetry nóta is lehetne, mely valahogy elveszett a projekt két kiadványa között; ez különösen a refréndallamban nyilvánul meg – függetlenül attól, hogy To(mm)yboy hangtartománya jóval kisebb spektrumon mozog, mint Alvestam esetében -, ám az összkép még így is egy jólvégzett iparosmunkával egyenértékű. A kimondhatatlan Asphyxiated And Inflammable jelenti a korong potenciális slágerét: ez az első szerzemény az albumon, mely kiemelkedő teljesítményre vall a dallamírás terén; függetlenül attól, hogy a műfaj összes sémája megnyilvánul az alig négyperces játékidőn belül. A női énekfoszlányokkal indító Shed The Second Skin gitártémái rokonságot mutatnak némi európai power metallal is, de csak akkora mennyiségben, mint a dán Mercenary esetében; összességében a szerzemény felvillant némi Soilwork-hatásoktól túlfűtött riffelést is, de az öt percet bizony nem tölti ki kellő feszültséggel és izgalommal jelen szerzemény (sem). Mivel északi bandával van dolgunk, az nem állapot, ha egy ilyen albumon nincs göteburgi gitárdallamokra centralizált zúzda, így (többek között) vad putaputákat (is) kínál a Walk Puppet Walk, mely szerzemény a legjobb refrént mutatja fel a kimondhatatlan című nótát követően.

A Killing Time indító, három hangszínből álló dallamát elég nehéz megszoknia egy halandó fülének, ám aki túléli ezen megpróbáltatásokat, számos kellemes momentumot fedezhet fel ebben a szóköpködős nótában is, elsősorban a refrén terén; talán itt érződik a leginkább, hogy a dalok nagyrésze mennyire a refrénközpontúságra épül, ám nincsenek gitárszólók, melyek ellensúlyoznák ezt, és ettől némileg unalmassá, egysíkúvá válik az összkép. Pörgős szintidallammal operál a The Psychonaut, mely feltételezni engedi, hogy Eve jobb billentyűs, mint amennyire jó gitárosnak tekinthetnénk a Rasistor fantázianevű egyén, és Matthew duóját. A refrén itt is középponti helyet tölt be, melyben igen nagy szerephez jut a volt …And Oceans dobos DJ Locomotive lábmunkája is. Az Alienation elénk vetíti, milyen is lesz az az idő, mikor már a Gelotte/Strömblad gitárduó végleg elfelejti, hogyan is játszottak hajdanán korszakalkotó dallamokat – persze a hatásos melódia itt is a szinetizátor bitjeiből szólal meg, de ha azt vesszük, hogy ez a Sonic Syndicate-nek is bejött, akkor inkább nem mondok semmit… Újabb putaputa alapokkal ajándékozza meg hallgatóságát a Human Wasteland, mely a maga hatperces játékidejével persze felmutat némi változatosságot is, ám összességében aránytalan, hogy a refrén a nóta közepén csendül fel először, holott az nem is képvisel akkora erőt. Ahogy végetér a 'Wasteland, úgy kezdődik a Final Frontier, elődjéhez mérten összetettebb gitártémákkal és változatosabb (monológok, zongoraszóló) megoldásokkal járja körbe az ember hallójáratait, de mire elérkezne erre a pontra az érdeklődő, már annyira lefáradt a jobbára egysíkű hangzásvilágtól, hogy nem tudja önnön teljességében értékelni ezt a nagyívűnek tervezett lezárást.

A korong hangzásáért elődjéhez hasonlóan ismét a Finnvox felelt, és nem is csalódunk: tisztán és erősen szól minden, ahogy azt a nagykönyvben megírták. Azonban ez nem mondható el a Signs Of Existence teljesítményéről, hiszen túl sok az üresjárat, és a sémákhoz ragaszkodó megközelítés ahhoz, hogy teljes hosszán fenntarthassa a hallgatóság érdeklődését a lemez. Nem rossz, amit a MyGrain csinál, de amíg vannak jobbak, nem sok értelme van rájuk hárítani az emberek figyelmét, mert ahhoz mérten még eléggé gyerekcipőben jár ez a produktum. Ha hasonló vonalról kerestek hallgatnivalót, inkább várjátok ki az új Mercenary megjelenését, mert itt bizony nincs annyi izgalom, amennyi energiát érdemes lenne befektetni a lemez beszerzésébe.

Külcsín és Design: 10/7,5. (PhotoShop über alles)
/ / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / Pontszám:
Hangzás: 10/9.
Teljesítmény: 10/6,5. (az átlagosnál jobb, de még így is jómunkásember)
Dalszövegek: 10/7. (sci-fi rajongók előnyben)

10/7,5.