My Epic – Broken Voice EP

2008-ban látott napvilágot az I Am Undone, amely pillanatok alatt híressé tette a My Epic-et, hiszen a főként az As Cities Burn-ös indie-s leállásokat erőltetve egy kellemesen egyszerű, de mégis szívhez szóló albumot tettek le az asztalra a srácok. Legnagyobb hibájaként azonban ezt a sok lassú részt lehet említeni, hiszen a sokszor útjára indított lendületes témák hamar kifulladtak, és hiába a sok kellemes ambientes elszállás, legtöbbször elunta a végére az ember az egészet. A visszajelzéseket megfogadva két évvel később elkészült a Yet, amely egy jóval összeszedettebb, kevésbé útkeresősebb alkotás lett. A dalok pörgősebbek, kevésbé kísérletezősek lettek, azonban az akusztikus vonaltól most sem tudtak elszakadni, amely okozott egy-két gyengébb pillanatot az albumon. Ezért se volt akkora öröm a hír, miszerint egy rövidke év után az új lemez egy akusztikus EP lesz, amelyen teljesen új dalok lesznek, – az énekest leszámítva – teljesen új tagokkal.

Történt ugyanis, hogy a Yet megjelenése előtt Jesse Stone gitáros új helyre költözött feleségével, Jeremiah Austin dobos pedig új munkájának kívánta szentelni életét, amely mellett a turnézás már nem fért bele. A lemez megírásánál és felvételeinél még részt vettek, azonban ezután Aaron-nak új tagok után kellett nézni, végül pedig az A Hope For Home-os Tanner Moritara, és az ex-The Heel The Serpent-es Matt Doranre esett a választása. Így tehát bátran mondhatjuk, hogy egyfajta ízelítőnek is tudható be a Broken Voice, hiszen bármilyen nagy tehetség is lakozik a vokalistában, a hangszeres rész is rengeteget hozzáadott a „My Epic-feelinghez”.

Talán annak köszönhetően, hogy egy akusztikus albumon nem igazán tud kibontakozni a tehetségük, sajnos egyáltalán nem mondható kiemelkedőnek a lemez. A banda gyenge pontjára próbáltak építeni, így ez a – introt nem számolva – röpke 7 szám is elég nyögvenyelősen halad, pedig vannak nagyon erős próbálkozások az album megmentésére. Ebbe nem tartozik bele a nyitás után érkező második nóta, a Beloved, amelynek a szerepe kimerül abban, hogy akik ismeretlenül, és kétségekkel álltak neki a lemeznek, egy pillanat alatt kinyomják a lejátszóból a Broken Voice-t. Talán a legunalmasabb tétel, aminek egyhangúsága mind a hangszerek mind a vokál terén kiütközik. Azért sajnálatos, mert ezután érkezik az igazi meglepetés az Alone személyében, amely egy elképesztően gyönyörű dal, és a szövege is kellően magával ragadó. Ahogy a többi számban, itt is érezni, hogy a mewithoutYou-s Aaronnal nagyon jó barátságban vannak (több My Epic koncerten is vendégénekelt már), hiszen a dalok fájdalmas őszintesége Weiss bácsi régi lemezeit idézi. A másik kiemelkedő szám az ezután érkező Deathbed, ahol ismét remekelnek minden téren, és ez a két dal az, ami reményt ad, hogy a jövőben is hallhatunk olyan My Epic lemezt, amitől eldobhatjuk az agyunkat. Az viszont egy kicsit rontja az összképet, hogy az album hátralevő része eléggé leül, és a childbodybride jobb pillanatain kívül nem sok minden marad, hogy megfogja a hallgatót.

Ez persze ebben az esetben nem számít akkora hibának, hiszen bele kell még szokniuk az új helyzetbe, és talán túl hirtelen is jött ez az egész EP ötlet, mindenesetre megnyugtató, hogy jó dalokat még mindig tudnak írni, és még egy egész évük van a következő nagylemezig. A remény tehát megmaradt, hogy a My Epic ne szenvedjen csorbát a tagcserék után, azonban a Broken Voice önmagában nem lett emlékezetes, így igazából csak rajongóknak ajánlott.

6/10