Akinek hiányzik kiegyensúlyozott életéből egy kis betegség, vagy csak a gore adta perverzióval tudja megsüllyedt lelkét kordában tartani, annak könnyen kerülhet fel kedvenceinek listájára a lengyel Moulded Flesh. A Rybniki zenekar két demó és egy split után végre tavaly nagylemezzel is elkápráztatta a prűd világot… a black metállal próbálkozó Debris 2001-ben darabjaira hullott, nem hagyván az utókorra még egy nyamvadt demót se, Tomek, Harnas és Ciapek végül egy teljesen új irányba indultak el, a Moulded Flesh keveréke a komplex döngölős death metálnak némi grind és gorecore behatásokkal…
A borító
Jobert Mello digitális egér munkája kellően provokatív, hiszen oda vonzza a tekintetet; bukott deviáns pápa és a kapitalizmus nyomorította politikus vagy üzletember fog közre egy megkínzott ringyót, a háttérben, pedig a már jól ismert jel ég… ilyen névvel és booklettel, azt hihetnénk, hogy valami rothadás adta értelmetlen förmedvény, de ki kell, hogy ábrándítsam azt, ki ezt hinné, mert nem, egyébként is első látásra megvetem az ilyen mentalitást…
A zene technikás, lassú részekkel és szaggatással tördelt, akadnak benne kellemes szólok, és igencsak eltalált változatos témák. A kezdeteket ennek ellenére mégsem sikerült maximálisan levetkőzniük, hiszen a
Afterlife obsession (sacrificial credo) kezdése tipikus black metál, majd bejönnek a jól ismert döngölős death-grind dolgok. A vokál hörgős, öblösen, vérrel keseredett, de nem is akárhogyan,
Wojtas mégsem teljesen gore hanggal ordítja a nem éppen kellemes szövegeket az egyre hazugabb és prűdségében álszent világra. Nekem néhol
Chris Barnes-re emlékeztet a dolog, és zeneileg is sok helyen találkozni a régi
Cannibal Corpse féle dallamvilággal. Ami miatt könnyebb a befogadás, azok az eltalált középtempós részek és az éles, de élvezhető lépegető súlyos riffek.
Avulsed és
Grog szerű néhol, tele váltásokkal, leállásokkal, film bevágásokkal, sikollyal és röfögéssel megtoldva az amúgy se szegényes orgánumot.
Krychu basszusa pontos és mély, ahol pedig előtérbe kerül, ott mutatja meg igazán dallamos és energikus játékát, ahogy
Ciapek is egy vérbeli dobos, minden elismerésem, főleg a cinekkel játszik jól, a pergők és a tamok pedig vaskosak, a kétlábdob pakolós, a gitárok hangzása, gyilkos, avagy minden együtt egy egészséges mészárlásra, ahol éppen úgy repked az ondó, akár a levágott mellek és kimetszett szeméremajkak… haha.
Dalok kiemelésére és komolyabb elemzésbe nem bocsátkoznék, elég legyen annyi, hogy minden faszán a helyén, ez egy penge lemez, jó külalakkal, remek hangzással, s rengeteg egyedi ötlettel. Nem egy tucat death metál, nem egy minden sarkon lelhető grind, s főleg nem egy öncélú gore!
Egy szó, mint száz… a stílus fanjainak kötelező anyag, régi
Cannibal Corpse és
Broken Hope fanok is próbálkozhatnak, bár mindkettőnél komplexebb és dallamosabb, engem meggyőztek!
10/ 9,8
