2007. április 9.
Tracklist:
Molotov Solution
1. The Myth of Human Progress
2. Prescription: Genocide
3. Mayor Oscar Goodman's Thumb Fetish
4. National Arrogance and the Hypocrisy of Torture
War From A Harlots Mouth
5. Uptown Girl, Uptown Girl, I Had A Crush On You, Oh Uptown Girl
6. The End-Time Message Part. I
7. Keeping It Up
8. The End-Time Message Part. II
Németország és az USA csap össze ezúttal a zenei harcmezőn; egy berlini és egy Las Vegas-i illetőségű zenekar 4-4 dala foglalja el a műanyag korong egy-egy felét. A Molotov Solution nevű banda érkezett a kaszinók városából, Nevada államból; saját bevallásuk szerint progresszív hatásoktól sem mentes halálfémjével, Berlinből pedig a War From A Harlots Mouth hivatott bizonyítani, hogy az extrém, brutális és darabokra tördelt, sikolyokkal és gyomorból érkező hányással tarkított, death hatású metalcore zenéknek nem csak az államok underground bugyraiban van létjogosultsága, hanem bizony az európai csapatoknak is van mondanivalójuk e téren.
A muzikális aprítást az eleddig számomra ismeretlen Molotov-ék kezdik, a The Myth Of Human Progress című zöngéjükkel; a halovány zajokból, gitárgerjedésekből fokozatosan hangosodó, majd embertelen károgással berobbanó dal elején a váltott, ritmikus károgás-hörgés és az alatta a lábdobhoz igazított tördelt riffelés megadja a dal gerincét; a brutális, hat láb mély hörgést eleinte nem is lehet megkülönböztetni a gitártól. 2 :32-nél akasztják meg a témahalmozást, amolyan jazzes, pengetős, pihentető maszatolással, majd a dal visszadurvul, és átfolyik a rövid dobpergéssel induló Prescription: Genocide-ba. Itt a tördelt breakdownok közé beszőttek hagyományos blastbeateket és rövid thrashes tika-tika részeket is, amik bizony jólesnek a sok megcsavart téma közt, és circle-pitre invitálhatják a koncertlátogató karateharcosokat. A progresszív jelzőt az amerikai srácok nyilván a harmadik, Major Oscar Goodman’s Thumb Fetish-re értik, ugyanis ez egy nem-metal tétel, rövid akusztikus pengetés után elektro loopokkal, effektekkel, schratch-eléssel. Utolsó daluk ismét az eddigi séma, viszont 0:50-nél bejön egy hagyományosabb riff, és egy amolyan szolid dillingeres jazz-es gitárnyűvés. A dal végi doomos, lehangolt riffelésre érkező elkeseredett károgás hoz némi szolid világvége-hangulatot, ez a rész tetszett a legjobban tőlük, itt fedezhető fel valami, ami ha nem is új, de kicsit fantáziadúsabb, bár a dal vége ugyanaz, mint amit eddig hallhattunk: breakdown-ok, szaggatott riffelés, károgás és amolyan Beneath The Massacre-ös halálhörgés. Jó lenne, ha még rágyúrnának az ilyen világvége-részekre, nem muszáj Neurosisi mélységekbe leásni, de bizony passzolnak az ilyen jellegű ötletek az efféle zenékhez.
A német War From A Harlots Mouth hardcore-osabb, de alapjaiban hasonló zenét művel, rájuk viszonylag többen felfigyeltek már, így bizonyíthatnak a Dying Fetus új lemezéhez kapcsolódó turnén is, a Skinless és a Cattle Decapitation előtt. Uptown Girl, Uptown Girl, I Had A Crush On You, Oh Uptown Girl – ez a hosszú cím az első dalukat takarja, ez a track is szaggatott, károgós durvulat, sok sikollyal, amolyan Converge-dzses (az ő hatásuk több helyen is felbukkan, az akusztikus, depresszív pengetésekben például), enervált, tiszta hangon elkiabált mondatokkal (dallamos éneknek semmiképp nem nevezném), csordavokállal, némiképp az Unearth-re emlékeztető lábdob-ritmusgitár összjátékkal. Myspace oldalukon a dal videóját is meg lehet tekinteni. A két részes The End-Time Message első fele disszonáns gitárhangokkal felszerelve öldököl, és itt náluk is beérkezik az erre a stílusra jellemző jazzes pengetés, frankó dobjátékkal, károgással, szavalással. A Keeping It Up-nál megjelenik a dal elején egy rövid, svédes, – kénytelen vagyok leírni -, metalcore-os gitártéma, szerencsére nem hosszan, és utána visszatér az eddigi recept alapján elkészített „vegyesköret” hogy úgy fogalmazzak. Utolsóként a The End második részét hallhatjuk, egyben a CD leghosszabb tételét a maga három és fél percével. Sok újat nem mondhatok el erről a dalról sem, bár ebben is van egy jól eltalált, húzós hardcore-os riff, a sűrű szaggatás közt. Összességében ez a csapat gyakrabban operál „divatosabb” elemekkel, több bennük a HC hatás, mint a Death Metal, csakis ehhez a közeghez mérten, de könnyebb megemészteni, és befogadni.
Igazából felesleges tovább ragozni a dolgot, talán kialakult egyfajta kép az olvasókban a két bandáról; ezt a fajta zenét úgyis koncerten lehet leginkább élvezni, irtózatos hangerőn, felfedezőútra pedig mindenkinek ajánlom a bandák myspace oldalait (official site coming soon… mindkét esetben). Ha értékelnem kellene, azt mondanám, hogy a németeket kicsit erősebbnek érzem, valamivel maradandóbbak a dalaik, de azért náluk is van hova előre lépni. Molotov Solution: 7/10, War From A Harlots Mouth: 8/10 ; átlagolva legyen: 7,5/10. Azért, ha koncerten találkozol a split CD-vel érdemes beruházni rá.