Mnemic – Passenger

A recept most sem változott, csak kicsit dallamosodtak. Hogy ez az új énekes, vagy a koncepció műve, szerintem teljesen mindegy. Merthogy igen, koncepció jelen esetben van. A tagok saját bevallásuk szerint is nagy rajongói Arthur C. Clarke sci-fi klasszikusának, a 2001: Űrodüsszeia-nak, és Stanley Kubrick a regény alapján forgatott filmjének. A lemez tulajdonképpen a mű egyfajta folytatása, utánérzése, és az egzisztencializmus filozófiát boncolgatja. Olyan kérdéseket, mint az élet jelentése, értelme. Ez mindenképpen dicséretes, nem kimondottan sablonos témát választottak a lemez alapjául, vitathatatlan, hogy a sok politizáló, meg érzelmeskedő modern lemez közé némi művészi ízt csempész.

Eddig az erények, és nem tovább. A lemezt végighallgatva ugyanis az Utazó egy elcsépelt kliséhalmaz képben érkezik meg világunkba, aki ugyan technikai tudásnak nincs híján, de saját ötleteknek annál inkább. Érezhetőek a Félelemgyárban tett látogatásának nyomai, mint ahogyan az Őrültekkel való találkozás nyomait is magán viseli. A lemez maga pedig egy 51 perces utazás a komplex modern metál világába. Ipari zajokat követően máris nyit a Meshuggah-szerű intro, a Humanaut, majd rögtön az ipari death mestereit is megízlelhetjük benne, mint ahogyan a folytatásban, a In the Nothingness Black-ben is. Kiabálós verzék, dallamos, fülbemászó refrének, őrült őrlések, a gyors tempókban Cazares riffek, csak a teljesség kedvéért. A háttérben megbújó futurisztikus szintetizátor betét a sci-fi jelleghez járul hozzá. A Meaningless szintén ezt az utat követi, mindenféle változtatás nélkül. Kellemes hallgatnivaló, de nem túl emlékezetes.

Aztán felpörgünk, a Psykorgasm gyorsabb, és van vendég is: Jeff Walker a Carcass-ból, Shane Embury pedig a Napalm Death-ből. A dal jobb nem, legfeljebb érdekesebb lesz, attól meg pláne, hogy a refrénben az utóbbi Slipknot lemez 1-2 megoldása köszön vissza. A kissé grindos című Pigfuck az őrlést helyezi előtérbe, a refrénben inkább metalcore-os dallamokkal, majd e recept alapján jön az In Control is. Van benne egy jó alapriff, és más semmi, döngölés majdnem 8 percig, anélkül hogy felkapnám a fejem. Csattogós basszus, döngölő tempó, dallamos ének, beleordítás, ez az Electric I’d Hypocrisy. A refrén a szintialapokkal egész jó, dallamos, megragad. Érdekesség, hogy a lemez előkészületeinél, a dalírás/demózás során még egy egészt képezett az előző In Control-al, később külön vált. A Stuck Here-re már nem is igazán tudok mit mondani, FF/M sablonokból építkező tétel, akárcsak a dallamos gitárokkal kezdődő What’s Left, ami változást sejtető kezdőriffjei ellenére ugyanaz, mint társai. Az őrlésnek kis időre a Shape of the Formless véget nyitásával, de aztán ez is elmerül a középtempókban, és semmi, de semmi sem emeli ki a többi utazó közül. A befejező The Eye on Your Back kicsit SYL-es hatásokat mutat zenei téren, persze csak a meglévők mellett. A refrén dallamos, kellemesnek mondható, még a fülben is megragadhat. De hosszú. 7 és fél percen keresztül húzzák, az ember azt hinné, történik majd még benne valami az állandó verzék és refrének váltakozása mellett, valami fincsi kis tempóváltás, vagy új téma, esetleg egy kis szólózgatás. Persze nem épp a középtájon felbukkanó metalcore/Meshuggah szerű dolgokra gondoltam. Hosszú, még mindig, többször ismételgetve már a viszonylag jó refrén és az alatta megbújó gitárok sem nyújtanak semmit. A végére még jön egy kis lebegős szintitéma, amolyan félelemgyáros, aztán a zúzás alatt megkezdődik egy lágy zongoratéma, majd a gitárok fokozatosan halkulnak, csak a billentyűsök és az ének marad, majd elmúlik. Utunk véget ér, halk eső, távolodó mennydörgés hallatszik. Tulajdonképpen, ha választani kéne a lemezről kedvencet, nekem ez lenne az.

Milyen lemez is a Passenger? Jó. Ha túllépünk a néhol kissé bosszantóan ismerős részeken (vigyázat, sok van belőlük), akkor élvezetes, máskülönben csak egy extrém metál album a sok között, remek tudással, de kevés ötlettel, és kiforratlansággal. Sokan az új énekes miatt féltek az új Mnemic lemeztől, e téren úgy gondolom, nincs szégyenkeznivalója a bandának, az új vokalista jól megoldja a feladatát, se rosszabbul, se jobban, mint elődje.

7/10