Mnemic – Mnemesis

Persze a feltétel nélküli rajongók hívhatják az említett jelenséget „vérfrissítésnek” is, ám ez úgyis mindig a végeredmény tudatában dől el, és mivel a negatívabb értelmezésben kezdődött a cikk, gondolom senkit sem lep meg a Mnemesis értékelése. Kár értük, pedig a Mnemic az előző évtized elején ott volt a modern metal legerősebb nevei között, és akiket leginkább azok nem tudtak értékelni, akik szerint a Fear Factory már mindent elmondott a stílusban, de az ilyen kijelentéseket természetesen nem feltétlenül kell(ett) komolyan venni. Az új lemez sajnos nem mutat kiutat arról az ösvényről, amelyre a Sons Of The Systemmel léptek, és ezt ugyanúgy lehet érteni a hangzásra, mint a dalok minőségére. Elcsigázott riffek, unalmas darálások, néhol funkciótlan effektek, szabályosan vánszorog az album, csak néha kapja a vállára egy-két húzósabb groove, nagyon kevés dal kap külön arcot, és ahhoz képest, hogy mennyi dallamos éneket hallhatunk, a fogósságot teljesen mellőzik még sokadik hallgatás után is. Kicsit olyan érzésünk lehet, mintha új zenészekkel próbálták volna megírni a két évvel ezelőtti albumot (amely még mindig erősebbnek hat ennél), és hiába nincs új a nap alatt, ez 10 évvel ezelőtt ugyancsak rettenetesen kevés lett volna. Az pedig még külön bosszantó, hogy a Nuclear Blast mindezek ellenére nyomja, nyomja és nyomja őket – gyakorlatilag csak és kizárólag nekik köszönhető, hogy nem tűntek még el, miközben a helyüket már stíluson belül is jobban megérdemelné a szintúgy dán The Interbeing.

3/10