Mi lett belőled, Tim? – Austrian Death Machine kritika

Mégis, az Austrian Death Machine szépen odalopakodott a színpadon ArnoCorps-ék mögé, fejbebaszta őket a saját tartalékgitárjukkal, aztán még meg is verette a bandát a szekusokkal. Jó, nem, de ahhoz képest, hogy az ADM mennyire ismert lett, az ötletgazdák a kanyarban sincsenek. Ebben persze nem elhanyagolható szerepe volt annak, hogy Lambesis a méltán bazihíres As I Lay Dying frontembere (volt), illetve, hogy kitűnő üzleti érzékkel a projekthez csábított megszámlálhatatlanul sok metalgitárost, akik a szólókat nyomják az egyes dalokban, és értelemszerűen hozzák magukkal az anyazenekaraik rajongótáborát is. A siker persze nem teljesen indokolatlan és igazságtalan, az összes ADM lemez korrekt iparosmunka a maga nemében (ez is), viszont azt az apró pluszt, ami miatt tényleg kajálható ez a „banda”, nem más szolgáltatja, mint maga Arnold Schwarzenegger, illetve az ő filmjei és híres egysorosai, valamint a körülötte kialakult kultusz, ami miatt az össze b-film rajongó metalost meg tudták fertőzni. Egyszerűen nem lehet nem röhögni, már a számcímek elolvasásakor, ahogy felderengenek az emberben a közismert jelenetek és dumák. Ez az, ami eladja az ADM lemezeket, és nem más, ami igazából — leszámítva az ügyes szelektálást — abszolút nem Tim érdeme.

Na jó, eddig kerülgethettük a forró kását: muszáj lesz beszélnünk arról is, hogy Tim Lambesis olyan dolgokat művelt az utóbbi időben, ami miatt simán lehetne Svarci valamelyik visszatérő filmjének főgonosza. Egyrészt, még annyi here se szorult belé (az a fránya kokszolás), hogy a Hendrix által is népszerűsített amerikai népdal főhőséhez hasonlóan a saját kezébe vegye az igazságszolgáltatást az első ADM lemezen amúgy még vígan csordavokálozó Meggan Lambesis kapcsán („Lelövöm az asszonyt”, ugye, de így is megkapta a neki járó büntetést, amiért bérgyilkost fogadott az exneje meggyilkolására), másrészt, amit a crowdfunding kampány során művelt az arc, az már tényleg mindennek a teteje. És itt most nem arról van szó, hogy az előzetes letartóztatás miatt nem adatott meg a rajongóknak, hogy együtt gyúrjanak Timmel, vagy a seggére tetováltassák a monogramjukat, hanem arról, hogy — valószínűleg a keresztény rajongók megfűzése céljából, lásd fentebb, amit Lambesis pénzzel kapcsolatos csalhatatlan szimatáról feltételeztem — bekamuzták, hogy a jogdíjak jótékony célra mennek majd (a kedvezményezettnek szánt alapítvány vezetője szerint sajnos nem ritka, hogy a potenciális adományozók ígéretet tesznek a nyilvánosság előtt, aztán persze a jogi kötőerővel bíró megállapodás elmarad).

Szóval ez most a helyzet: az egysorosok továbbra is nagyon működnek, a zene még mindig korrekt, de semmi több, egyedül Tim Lambesis dicsfénye tűnt tova, no meg az eredetileg tervezett számlista alakult át (szerencsére volt annyi esze a kiadónak, hogy lehagyták a „Consider Dat a Divorce” című nótát, ami a Total Recall-nak azon jelenetére utal, amikor Svarci fejbelövi Sharon Stone-t). És most képzeljétek el a szituációt (bár ez az ex-testépítő mandátumának lejártát követően már nem fog bekövetkezni): Arnold Schwarzenegger, Kalifornia kormányzója kézhez kapja Tim Lambesis kegyelmi kérvényét, aztán az egyik tanácsadójától megtudja, hogy ez a faszi ilyen lemezt írt róla. Vajon megszületne a leggyorsabb elutasító döntés, amit ember valaha meghozott?