2008. február 15.
A krisnacore meghonosítója és megtörhetetlen bástyája, a civilben köztudottan potméter-tekergetéssel foglalkozó Jaya Hari das vezetésével működő Mantra igen kalandos történetet tudhat magáénak 1999-re datálható megalakulásától napjainkig, hiszen a srácok a szokatlanul nagyszámú tagcseréken túlmenően zeneileg sem hétköznapi ívet futottak be. Cikkem tárgya a korai érára jellemző, karcos és arcbamondós hardcore-bombasztokat kinőve az – egyébként véleményem szerint máig legjobb Mantra lemez, valamint a hazai színtér szempontjából is meghatározó – Om kiadásával egyidejűleg találta meg saját hangzásvilágát, mely a komor hangulatú, mélyre hangolt és minden korábbinál mélyebb üzenetet hordozó Tetteim súlya, valamint a Kowalsky-val rögzített – s egyben zeneileg könnyedebb – 108 révén egy még szélesebb spektrumra vetítette ki a zenekar arculatát, ezáltal időtlen üzenetét.
Némileg elidegenítően hathat belegondolni, de a legutóbbi Mantra sorlemez immáron három éve(!) látott napvilágot; bár az elmúlt évek távlatában kénytelenek voltunk megszokni, hogy a zenekar műhelyében az eltelt idő egyben fémjelzi is az érkező kiadvány minőségét. A 2005-ös Minden a Tiéd (márcsak felállásának köszönhetően is) visszasomfordált az Om utáni, elsősorban útkeresőnek nevezhető ösvényről a zenekar korábban megjelölt hangzásához, melyben a hardcore egyszerűsége, és szókimondó (s egyben gondolatokban gazdag) jellegének frigyét tekinthetjük meg a helyenként hol könnyedebb rock-, hol súlyosabb metal hangzással, mindezt kiegészülve populárisnak nevezhető énekdallamokkal, és maximális odaadással. S ha már az odaadásnál tartunk, ezt mi sem igazolhatná jobban, minthogy – a korábbi koncertlemezhez, az Élő embert játszanihoz hasonlóan – a Tankcsapdával közös turné állomásain rögzített felvétel ingyen letölthető a zenekar honlapjáról. A legaális hozzáférés mellett érvel az is, hogy a srácok egy korszak lezárásának tekintik a koncertalbumot, hiszen az új dobossal (Dante, aki a háromszámos JHD demón, a Titkok közül a csend c. felvételen is közreműködött) és állítólag új hangzással működő formáció már nagyban készül az új lemezére. Hogy ez az új hangzás miben nyilvánul meg, az még a jövő zenéje, de elég a szavakból, inkább lássuk a koncertalbumot!
A 12 szerzeményt felvonultató dalcsokor átfogó képet ad a Mantra eddigi munkásságáról, hiszen – a 108 kivételével – minden lemezről hallhatunk némi ízelítőt, és a némileg a sorrend is illeszkedni kíván a kronológiához: a nyitó Még a zenekar egyik legmaradandóbb szárnypróbálgatását jelenti. A nóta üzenete az évek során sem kopott el, a penge hangzáson túlmenően már itt felfigyelhetünk egy apróságra is, amit talán szoknia kell egy laikusnak: Jaya hangszíne a nagy dózisban adagolt ordításoknak köszönhetően némileg eltér a lemezen hallható orgánumtól, ám ez egyben energikusabb köntössel ruházza fel az amúgy sem gyenge szerzeményeket. Ezt követi a második nagylemez címadója, az Embert játszani, mely elődjéhez mérten sokkal agresszívebb megközelítésben tálalta a Mantra gondolatait: azonban jelen nóta is méltó példája annak, hogy Jaya énekdallamai ('…már megint elhibáztam…') bizony elsőre megragadnak az ember fülében. A harmadik nótaként szereplő Még egy percet az Om legjobb pillanatai közé tartozik, és a koncertverzió is fémjelzi annak ötletes, és pozitív hangvételű megoldásait. A Mantra sohasem a technikázásról, vagy a komplex dalszerkezetekről szólt, és az ebből fakadó őszinteségnek köszönhetően összkép formájában is működőképes produktummal állunk szemben. Az Ébredj fel! tekinthető a trió első slágerének, ám a későbbi sikernótákhoz mérten a hallgató arcán csalfa mosolyt eredményezhet jelen szerzemény (ettől függetlenül a dal végén hallható kántálás örökérvényű!). A Minden újra Jaya előszavával élve "esszenciális", hiszen tényleg benne foglaltatik a zenekar Ars Poeticája, mely egy élő felvétel formájában még hatásosabb, figyelembe véve a dalszöveget. A zenekar szerint legnagyobb slágerük az Ugyanúgy, mint régen, ám véleményem szerint ez a kijelentés ott bukik el, hogy az egyébként tényleg slágeres nóta főtémája túlzpttan hasonlít a Kispál és a Borz 1997-es Nyár volt, s blúzát a szél kibontotta című nótájának dallamaira. Szívesebben hallottam volna akár a Porból lettünk-, akár az Ez csak egy álom címre keresztelt tételek közül valamelyiket az Eljön az idő (ennyi névelőt egy mondatban még sohasem írtam le) helyett: számomra ez a nóta jelenti a koncert gyenge pontját, ám a Tűztánc visszahozza a lelkesedésem, még Kowalsky dallamai nélkül is. A Mondd, miért véleményem szerint nem egy potenciális koncertnóta, ám tökéletesen megfér a program által nyújtott dalcsokorban. A legutóbbi albumot egyedül az Itt járt Brooks képviseli, ami jó választásnak bizonyult hatásos felpörgetéseinek, és arcbamászó hangvételének köszönhetően. A Lélekgyilkos alig kétperces zúzdája hirtelen hangulatváltásra készteti a hallgatót, amit a lehető legdurvábban fejel meg a Mama, én szeretlek téged, a Mantra legsúlyosabb nótája, mely az abortusz témakörével foglalkozik, egy halálra ítélt csecsemő szempontjából; a drámai befejezés mintapéldája ez, ám mégis több annál. Tényleg nincsenek rá szavak, hogyha másért nem is, legalább ezért mindenkinek hallania kéne akár ezt a koncertanyagot, akár a Tetteim súlyát.
A hazai felhozatalból mindig is külön kezeltem a Mantrát, hiszen (gondolati) közvetlenségük, és a világra való széles rálátásuk bizony nem kevés gondolatot ébreszthet abban, aki odafigyelve hallgatja kiadványaikat. Nem kell a sorok között olvasni, nem kell magasrangú fejtegetésekbe bocsátkozni: hiszen amire szükséged van, az ott áll az orrod előtt, csak használni kéne. Kíváncsian várom az új Mantra kiadványt, addig is újra széthallgatom az összes eddigi lemezüket, köztük ezt a koncertanyagot is, amit minden érdeklődő számára tiszta szívből ajánlok.
Külcsín és Design: 10/6,5.
/ / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / Pontszám:
Hangzás: 10/9. (utómunkálat-szagú, ám mégis élő-hangulatú, kellemes)
Teljesítmény: 10/9. (energikus megszólalás, pozitív hangvétel)
Dalszövegek: 10/9. (injorfész gondolatindukció)
10/9.
