ManGod Inc. – Near Life Experience

A ManGod Inc. első teljes nagylemezétől nagyon sokat vártam előzőleg, mivel a tavalyi háromszámos demo ugyan nagyon pőrének és lecsupaszítottnak tűnt az elődzenekar „Versus” lemeze után, ám a frankón összerakott dallamoknak hála, fenntartásaim ellenére is nagyon hamar, szinte észrevétlenül barátkoztam meg a daltrióval. Azonban amit a Near Life Experience „filmzene-metal” albumán hallhatunk, arra csak úgy nagyjából készített fel, mert ez a CD nagyon oda lett téve. De miként is kell elképzelni ezt a filmzene-metalt? Van egy bizonyos finom, sötét, melankolikus hangulat, mely átível a lemez egészén, áthatóan, nem szembeszökően, de érzékelhetően. Ez a – dinamikailag eltérő intenzitású – dalokban, kezdve a tempós lemeznyitó Answers (To Future Questions)-nel, át a dühösebb, energikus és durva Upstream-en, a modern rockos, patent refrénű komor sláger Paralyzed-on, és a bolondosabb Into The Sun-on, egészen a záró Thank You Good Night-ig mindenütt jelen van. Ugyan az alapok most sincsenek túlbonyolítva, ám odafigyelve észre lehet venni az egészen finom, aprólékos díszítéseket, melyek révén nem lehet egyhamar megunni a lemezt. Sok-sok hatást magába olvasztó, rétegzett dalokat szállítottak le, melyekbe bele lehet merülni, ám szimplán „csak úgy” döngetve is élvezetes hallgatnivaló. Perso is sokkal jobban énekel, mint eddig bármikor, érdemes összevetni a Versus lemezről az (egyébként kiváló) Sleepwalker, vagy a Let Us Live dallamvezetését (de akár a Two Times-t is mondhatnám) a New Revolution-nel, vagy a Paralyzed-dal. Hallható a fejlődés.

Maga a zenei alap modern rock, energikus, kemény, néhol szinte táncolható, néhol szinte pop-os, de mindenképp mozgásra késztető vegyület, mindenféle törzsi „tribal” ritmika nélkül. A hangszeres téren nincs egyéni villantás, minden a dalok alá van rendelve, főleg Viniczai Szabolcs dobtémáiban szinte AC/DC-s egyszerűség, de vadállat húzás van jelen. Perso komoly dolgokat énekel össze, Kecskés Peti, és Bacsa Gábor (a Cyborn-ból, mely korábban Born33 néven futott) pedig olajozottan dolgozik össze, s szállítja a néhol Rob Zombie módra lüktető húsos groove-okat, a space-es, furcsa dallamokat, hol pedig a szinte rock’n’rollos díszítéseket. Az Answers (To Future Questions), húzós indítás: egy modern metalos riff indít be a táncra, és egy komoly dallamos verze, – némi rock’n’rollos csavarással – vezet fel az ügyes refrénig, így a dal nemcsak egyszerűsége, és rövidsége, de a jó témák okos egymásra pakolása és fokozása okán is azonnal hat. Energikussága ellenére a nyitányban is érezni azt a melankolikus többletet, mely egyrészt gondoskodik arról, hogy ne lehessen könnyen kategorizálni, s máshoz hasonlítgatni a ManGod Inc.-t, másrészt aztán az általam még eltaláltabbnak s az egyik legerősebbnek érzett New Revolution-ben teljesedik ki. Ez a dal komor hangulata ellenére sem akasztja meg a lendületet, a nyitánynál megfontoltabb tempója, finom sodrása, a kellően mai hangszerelés kiválóan egyensúlyoz végig a remekül kidolgozott énektémákon, s ahogy a refrénhez felvezető témánál bekapcsolódik a másik gitár, az nagyon súlyos, akárcsak a borult space-es, űrhangon tekergő-nyüszítő szóló. Ez az egyik húzónóta a tizenegyből, garantáltan nem veri ki a fejéből napokig a hallgató. A Paralyzed hasonlóan magas színvonal, bár ráérősen cammogva indul, egy elég alapra vett riffel, azonban a szintén kiváló refrén alatt beérkeznek a finom díszítések is, az elhalkulás utáni borult lépkedésből kivezető melódia kitörölhetetlenül befészkeli magát az elmébe.
A demo-ról már ismerős lehetett korábban az Upstream, de ide újra fel lett véve, akárcsak két párja, s itt-ott meg is lett toldva némi extra hangszereléssel, néhol a tónusok áthelyezésével, extra gitárdallamokkal zárkóztatva fel az új számok színvonalához. Így talán hangyányit kevésbé lett vadállat, de még mindig tud döngölni. A Haunted-től kölcsönvett című The Flood lágy verzéi keményebb refrénnel váltakoznak, bár a végig dallamos ének miatt nincs nagy dinamikai különbség köztük, inkább egy tónusban mennek le; szólója viszont akár a Backyard Babies-nek vagy a Hellacopters-nek is jól állna.
A Read Between The Lines is a demón már szerepelt tételek sorát gyarapítja, nekem ott nem tűnt különösebben kiemelkedőnek. Bár a riffje kellően húz, a leállások miatt még mindig túl egyszerűnek hat; a belevitt pluszok miatt itt már jobban bejön, minőségi a szólója, de vannak nála erősebb pillanatok is a CD-n. A legfurább tétel az Into The Sun, kezdőriffje mintha a Godzilla filmzenealbumról köszönne vissza, a refrén férfias; de a verze tiszta 70-es évekbeli boogie-flash, Perso „érdekes” vokális hangszínével, és egy Deftones-os elborult rövidke döngölést belefűzve a táncolható részekbe. Furcsa egy tétel, de nekem mindig mosolyt csal az arcomra, egyik kedvencem. Ezután kapjuk meg a lemez szerintem egyetlen elhibázott pontját a Cut Your Strings képében. Pontosítva, ennél a tételnél érzem azt, hogy nem állnak teljesen össze a belevitt ötletek. Az akusztikus, számomra az Everlast egyes dolgaira emlékeztető verze nagyon jó, azonban túlságosan elüt tőle a refrénje, egyszerűen nincs azon a szinten, mint a dal többi része. Az Eyes Don’t Lie a MySpace-en már hallgatható volt, ez a nagyon hangulatos kis darab a New Revolution mellett a másik legkiválóbb dal, némi space-es effekt hallható a háttérben, finom samplerek szintén, remek dallamokkal egyetemben. A Stubborn bolondosabb, kevésbé melodikus/melankolikus, egyszerűbben felépítet, s könnyebben befogadható, némi rock-os pengetés és szóló itt is van, a szavalós Perso-témák mellett, s kellően élvezetes a multimédia szekcióban a klipjével is szereplő Thank You Good Night előtt. A nagy sláger is kapott némi színesítést, kicsit sűrítve lett a hangszerelése, illetve a témái is módosítva lettek kicsit, de a színvonal nem csökkent továbbra sem, a refrénben némileg keményedett az ének, cserébe a kísérő gitárok lettek talán melodikusabbak kicsit. Érdemes egymás után meghallgatni az eredetit, és az újat, észre lehet majd venni az apróbb változásokat. Erőteljes zárás, s ösztönöz arra, hogy újból elindítsuk a korongot.

A Fader stúdióban Farkas Csongor és Scheer „Max” Viktor közreműködésével felvett lemez hangzásába nem lehet belekötni, nagyon jól sikerült, nem nyom agyon, ugyanakkor kellően súlyos és minden finomságot, színesítést kellően kihallani pont, mikor kell. Kellően karcolnak a riffek, s a dobhangzás is nagyon bejön, a dalok pedig arra késztetnek, hogy újra, s újra végighallgasd a CD-t, mivel egyben, egymás után esik jól a dalfüzér. A fentebb említett Cut Your Strings-t érzem egyedül gyengébbnek, emiatt maximális pontot nem adok rá, de így is az általam egyik legtöbbet hallgatott anyag mostanában a Near Life Experience.

9,2/10

Életközeli Honlap / Emberisten MySpace