Magrudergrind – Magrudergrind

Tracklist:

1. The Protocols Of Anti-Sound
2. Pulverizing Hate Mongers
3. Rejecting The Militant Promise
4. Assimilated Pollutants
5. Abuse of Philanthropic Self Gain
6. Fools Of Contradiction
7. Heretics
8. Bridge Burner
9. Cranial Media Parasite
10. Excommunicated
11. The Price Of Living By Delinquent Ideals
12. Built To Blast
13. Lyrical Ammunition For Scene Warfare
14. Rise And Fall Of Empires Past
15. Heavier Bombing
16. Martyrs Of The Shoah

Hossz: 26:56

Kiadó: Willowtip

Webcím: Ugrás a weboldalra

A washingtoni székhelyű Magrudergrindot a grindcore és a power-violence szerelmeseinek aligha kell bemutatni, hiszen rettentő gyorsasággal hívták fel magukra a figyelmet 2002-es megalakulásuk után. A háromtagú brigád első, Charles Bronson hatásokkal bíró próbálkozásait egyre inkább felváltotta a Dropdead hangzásvilágához közel álló grind, ami a 2006-os, Shitstormmal közös split CD-n csúcsosodott ki. Egy évvel később a bemutatkozó nagylemez, a Rehashed dalai ennél önállóbb hangzást képviseltek, bár a Shitstormmal megosztott lemezt ez sem tudta felülmúlni. Jelen cikkem tárgya 2009-ben jelent meg, a felvételt pedig amit Scott Hull (Pig Destroyer, többek között) maszterelte.

Aki hallotta a Rehashedet, sok meglepetésre nem számíthat, hiszen az irány ugyanaz maradt. Ugyanakkor az egyes tételek helyenként erősebbek lettek, többségük pedig könnyebben megmarad az ember fejében a rengeteg dalon belüli váltás és az ultragyors tempó ellenére. Példának okáért említeném a nyitó The Protocols of Anti-Soundot, a lemez legrövidebb darabjaként felismerhető az Abuse of Philantropic Self Gaint (talán a legerősebb darab, zseniális énektémával), vagy az Excommunicatedet, hogy a lassú Bridge Burnert ki ne hagyjuk a seregszemléből. További újdonságként kell jegyeznünk a hangminták használatát, amelyek elsősorban a dalok – amúgy felettébb érdekes – mondanivalóját hivatottak nyomatékosítani. A lemez által érintett témák külön megérnek egy misét, bravúr volt egy ilyen albumot egy szimpla „fuck”-kal lehozni, főleg azt figyelembe véve, micsoda gyűlöletet sugároz magából Avi hangja, amire a hangzás rátesz még egy lapáttal. Apropó, ha már hangzás: Scott Hull ragyogó munkát végzett, minden hangszer remekül szól, a gitárok amúgy svédesen kissé lejjebb lettek hangolva, de ez egyáltalán nem zavaró. Mindettől függetlenül sok kritikát kapott a zenekar a lemez miatt, lévén hogy igen sokat kardoskodtak a DIY albumkészítés mellett, most pedig leszerződtek a Willowtiphez, ezzel sokak szerint hátat fordítva korábbi önmaguknak.


Összefoglalva a Magrudergrind második albuma egy nagyon ütős lemez lett: bár a 2006-os formát még mindig nem sikerült elérni, de az új elemek bevonásával is közel kerültek hozzá, és ahhoz is, hogy a következő évtizedben a grindcore színtér egyik meghatározó zenekara legyenek, és továbbvigyék, újraértelmezzék a műfaj hagyományait. Kíváncsian várom a folytatást, és remélem, a következő Európa-turnéjuk tényleg megvalósul: jó lenne ismét pikszisbe kerülni.

8.5/10

(A kritikát Divine_Chaos-nak köszönhetitek)