Lower Than Atlantis – Changing Tune

Azt persze már az első hallgatások alatt megállapíthatjuk, hogy a fiúk nagyon szerethetik a You Me At Six zenéjét, ugyanis nem csak zeneileg vannak áthallások a brit rockzenei színtér titánjának muzsikájára, hanem Mike Duce énekhangja is erősen hajaz Josh Franceschi vokáljára. Ez persze nem gond, hiszen igazán karakteres és fülbemászó hangszínnel rendelkezik mindkét úriember, mégha Josh témái erősebbnek is bizonyulnak legtöbbször. A slágeres dallamokat remekül kísérik a színtérhez képest változatosnak mondható gitárok, amelyek hangzásán nem sokat gondolkodtak az előző album sikere után, hiszen egy az egyben ugyanazt a kicsit vaskosabb megszólalású pop-rock hangzást keverte ki a kedves producer. Az persze nézőpont kérdése, hogy a Far Q hagyatékaként néha bepróbálkozhatnának egy-két üvöltéssel is, rajongókat biztosan nem veszítenének vele, de sokkal színesebbé tehetnék vele az összképet. A végig középtempós dalokat szerkezetileg sikerült egy kicsit megbolondítani, így lehetséges az, hogy egy alig 2 perces nóta is ugyanolyan teljes értékű szerzemény, mint a négy perc körüli alkotások. Azért nem lett egy tipikus falbontóan nagy slágergyűjtemény a Changing Tune, hiszen még így is többségben vannak a háttérben elszólogatós töltelékdalok az albumon, de a könnyen emészthető, délutáni slágerek kellemes aláfestő zenéi lehetnek a következő tavasznak vagy nyárnak. Ebből a szempontból persze nem volt szerencsés október elején előrukkolni ezzel az albummal, de biztos vagyok benne, hogy így is lesz bőven felvevőközönsége a lemeznek. Ha legközelebb egy kicsit többet hagyják (vagy legalábbis a kiadó hagyja) érni a dalokat és egy kicsit mernek újítani, akkor a You Me At Six-nek, a Young Guns-nak illetve az összes többi brit pop/alternatív rock bandának fel kell kötnie a gatyáját.

6/10