2006. június 17.
Tracklist:
1. Everyday CombatA wales-i Lostprophets egy mocskosul trendfüggő banda, akik valószínűleg kötelességüknek érzik, hogy imidzsben a lehető legaktuálisabbak legyenek.
Így fordulhatott elő, hogy olyan mintha az előző, Start Something c. lemezükön játszó tüsihajú farmeres srácok helyett identitászavaros köcsögök jöttek volna a zenekarba. Ehhez hozzájárul az előző lemez szemetgyönyörködtető dizájnja helyett érkező vöröscsillagos, egyszerű, de mégis markáns motívumokat felvonultató, csúnya szóval mondva emós, tök jellegtelen valami. Úgy látszik a srácok rájöttek hogy az Avanged Sevenfold már menőbb mint a Linkin Park. Azért ha valaki ennyire arctalanul be akar futni az elég unszimpatikus. Pláne annak a tudtában, hogy azért a Start Something meglepő módon nem hozta meg az elvárható sikert.
Az első sokk után félvén elkezdtem hallgatni a Liberation Transmission-t, és lám, azért kellemeset csalódni is lehet: a Losprophets semmivel sem lett emobb, mint az előző lemezen volt, viszont itt már nyoma sincsen a régen amúgy tök feleslegesen jelen lévő keménykedésnek, lévén baromira nem ment nekik, kifejezetten idegesítő volt a tény, hogy a csapat amelyik meg tudja írni a Last Train Home c. megaslágert, az képes kiszarni egy We Are Godzilla, You Are Japan szintű felesleges töketlenkedést.
Na itt ilyen nincsen, gyakorlatilag minden szám sláger – sőt, úgy látszik a kiadónak, vagy a Lostprophets-nek van érzéke a kislemezválasztáshoz is, mert a Rooftops (A Liberation Broadcast) még ebből a mezőnyből is ki képes emelkedni. Egy olyan szám ,amit már a második hallgatásra kívülről tud a hallgató, és amit meg lehet hallgatni egymás után sokszor is, mert annyira jó.
De az egész Liberation Transmission lemezről elmondható: azonnal emészhető, felfogható, semmi felesleges extrát nem tartalmazó, még hosszban is stimmelős darab, amelyről szinte minden szám sikervárományos lehetne.
Hallatszik hogy minden egyes másodperc át van gondolva, hogy a lehető legpofátlanabb módon fogyasztóbarátabbá varázsolják a 3. lemezt, és megkapják végre a hőn áhított sztárolást. Nos erre minden esély megvan, mert a Lostprophets 2006-ra végre beérett, ha valaki egy rögtön megérthető, semmi gondolkodást nem igénylő modern rockos poplemezt akar hallani, annak meleg szívvel ajánlom.
De a lemez legnagyobb előnye (a töménytelen mennyiségű toplistákra kívánkozó dal) egyben a hátránya is: Pár napos állandó hallgatás után eléggé unalmassá tud válni a Liberation Transmission, mert iszonyat módon felszínes. Kicsit olyan mint a McDonald’s-os kaja: az első néhány ocsmány, mindenfajta E betűvel felturbózott hamburgereket igazi rajongással lehet kétpofára zabálni, aztán egyszer csak azon vesszük észre magunkat hogy kihánytuk a cuccost.
De mint már mondtam, pont ettől jó is.
