Nem rég számoltam be a svéd csapat kislemezéről és már gyűröm is a következő anyagukat — sürget az idő — ami valójában a legeslegelső próbálkozásuk, avagy a kezdetek kezdete, az ős demó…
Kihagynám a zenekar bemutatását, hiszen előzőleg már megtettem
(melyről itt olvashatsz), így rátérnék erre a rock ’n’ roll baszta 14 percre, a kezdetekről annyit kell tudni, hogy egy
Entombed dalt dolgoztak fel poén gyanánt, és annyira jól sikerült a dolog, hogy a zenekar azután saját számokat is írt. Mivel ez a kezdetek kezdete, így tipikusan érezni lehet az
Entombed rock ’n’ roll keverte death metálját (amit sokan death’n roll-nak neveztek el és több banda is követte –
New World Depression,
Crack Up,
Osmium Grid,
Phazm,
Sanctimony,
Gorefest, etc… melyek mára pár kivétellel mind megszűntek).
Pär Palm hangja izomból hajaz
L-G Petrov tónusaira, és mint már írtam a zene is nagyon olyasmi, csak itt a death metál helyett inkább HC-t érzek a háttérben megbújni. A szövegvilág pedig a „kultikus — ha írhatom így” sorozatgyilkost
Charles Manson-t járja körbe, ám ettől függetlenül semmi extrát nem raknak le, a világmegváltás azóta is elmaradt, de nagyon kellemes hallgatni valónak ígérkezik annak, aki az
Entombed filingesebb dalaiért rajong – melyben ott bújál egy kis koszos
Black Sabbath is , az itt is könnyen megtalálhatja a számításait.
Entombed interpretáció, svéd vonal és a linköpingi srácok szántanak, mélyeket hasítanak a sűrű cigaretta füstbe a helyi bárban, s még egyet isznak hangosan kacagva az örök svéd fémekre, melyeket érdessé edzett a rideg szél és egy mámoros éjszaka…
87%
Los Sin Nombre @ Myspace
