Akik régóta figyelemmel kísérik a hazai underground színtér súlyosabb ágazatát, azok előtt nem csenghet ismeretlenül a Din-Addict neve. A hírhedt grind / crust banda pár éve boldogult meg, ezt követően a dobos Bakelit átigazolt a kiskunhalasi Jackbe (akiknél vendégénekelt is Kisz legutóbb), a megmaradt három tag pedig egy új blast-felelőssel (Kutya) kiegészülve 2006 februárjában életre keltette a Long Piget. Fehér Dávid gitáros / basszer a Human Error kapcsán-, a két énekes (Kiss 'Kisz' Gábor és Vajsz Kornél) közül Kisz a Neurocide, Vajsz pedig a White Section és a Roncsipar révén is ismert a Din-Addict mellett, a dobcuccot amortizáló Kutya pedig a Level Exit (róluk is olvashattok kritikát, illetve egy interjú is készült velük) soraiban tevékenykedik cikkem tárgya mellett, illetve a My First Knife-ban is megfordult.
A kannibalizmusra utaló
Long Pig név alatt eddig két demót készítettek el, melyekkel sikerült több külföldi kiadó érdeklődését is felkelteniük; a gitáros Dávid saját,
NoiseLab nevű stúdiójában felvett első album pedig végül a
Roncsipar korongot is gondozó ausztrál
Grindhead égisze alatt jelenhetett meg a tavalyi év vége felé.
Nem is csodálom, hogy a kiadó lecsapott rájuk, ugyanis ez a lemez egy masszív, nagyon erőteljes és változatos alapokon nyugvó gyűlölettömb, mely egy kietlen és sivár, súlyos hangulati többlet révén emelkedik magasan az átlag csörömpölők fölé. Ez a nyomasztó aura fonódik elválaszthatatlanul egybe a mondanivalóval egy meddő világról, ami a tudatunkban létezik önkorlátozó-, és romboló gondolatok alakjában, s beteg jelenünkben érzelmi öncsonkítások, logikai restrikciók és az ösztönök küszöb alatti, reflex-szerű elnyomása formájában bukkan felszínre. A két vokalista ezt alátámasztandó, hátborzongató hangorkán formájában köpi arcunkba a
Long Pig mondandóját; a gyomrozó gurgulázás mellett torz üvöltéseket, kiabálásokat és rikácsolást is hallhatunk tőlük, nem egy helyütt torzítva, elnyújtva és effektezve, ami még hatásosabbá és kíméletlenebbé teszi e 13 dalt.
A középgyors blastokkal, duplázóval kísért modern szaggatásokkal és morbid belassulásokkal felvértezett címadótól kezdve folyamatos támadásnak vannak kitéve hallójárataink, a
Napalm Death-re hajazó ösztönös grind csépelések, s a
Brutal Truth egyes késői dolgaival párhuzamba állítható átgondoltabb témafüzérek mellett a
Pig Destroyeres, szupergyors
Another Spot In The Line, vagy a szintén tömör, változatos és kíméletlen
Amiss, Flight, Reentry is polírozatlan, de ide pont illő vastag hangzásba burkolt remek darab. A fénysebességű aprítások, death metalosabb riffelések és üszkös,
Extreme Noise Terror-ízű crust tempók mellett a repertoárba befértek olyan hosszabb, nagyobb lélegzetvételű tételek is, mint a
Times Sluring, az
Overcrowding és a
Leaden Silence, melyekben legalább akkora szerepet kapnak a zajos, nehezebben megfogható és kísérletezőbb masszás gitártémák, s a lassú, tördelt ütemek révén az elvont hangulati bontások, mint mondjuk a hagyományosabb crust a
Pectoral Riotban, vagy a dühödt kirohanások a remek disszonáns kezdőtémájú
Soon You'll Be Inanimate-ben. Ettől válik egyszerre zsigeri / arcbamászó, ugyanakkor agyas zenévé a
Barren 36 perce, mely közel sem egysíkú darálást kínál, — a Cd közepén amúgy is kevesebb a nagyon gyors rész — hanem korunk lenyomata profin megszerkesztve, felépítve, átgondolva és olyan formába öntve, melyhez hasonlót keveset találsz a tágabban értelmezett színtéren.
A new yorki képzőművész Elaine Szumanski festményével díszített Barren (a belső grafikákat a Vortexes Blazsek András egy festményéből ollózták össze) messze nem egy tipikusnak mondható anyag, inkább egy több stílusból merítő, koncentrált grind / death támadás a legmagasabb fokon, minden beteg zenéket kedvelőnek kötelező a fogyasztása!
9 / 10
http://www.longpig.uw.hu/
http://www.myspace.com/longpigband
