Liferuiner – Future Revisionists

Tracklist:

01. Vacant
02. Waivered Lives
03. Savages
04. Feeling Meaning
05. C.O.P.E.
06. Fissure
07. Harvest Famine
08. Despair
09. Dreamcatcher
10. Self-Purgatory

Műfaj: dallamos hardcore metal

Támpont: The Ghost Inside, Stick To Your Guns, Being As An Ocean

Hossz: 34:27

Megjelenés: 2013. június 4.

Kiadó: InVogue Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

A 2004-ben Kanadában alakult Liferunier leginkább azzal szerzett magának hírnevett már rögtön az Are You Offended Yet? című demójukkal, hogy rendkívül paraszt módon tálalták hardcore szerzeményeiket, amikkel tudatosan mentek szembe a straight edge zenekarok által közvetített általános mondanivalóval. Elég volt csupán a számcímekre ránézni, a dalszövegekbe beleolvasva pedig végképp egyértelművé vált, hogy ezek a srácok tényleg nem egy hétköznapi értelemben vett sXe zenekar. A 2007-es bemutatkozó nagylemez, a No Saints és az egy évre rá érkező Taking Back The Night Life egész konkrétan nem csak hogy pirosban tartotta a parasztméter mutatóját, de apró darabjaira is robbantotta azt. Ezt követően Jonathan O'Callaghan énekes és mindmáig egyedül maradt alpítótag egy amerikanizált új tagsággal hallatott magáról újra 2011-ben egy EP képében, ami már előrevetített egyfajta megkomolyodást, illetve elhatárolódást a múltbeli szerzemények világától, mivel egy sokkal inkább dallamosabb irányba indult el a zenekar, az pedig már csupán ízlés kérdése, hogy ez kinél milyen irányban mozdította el a banda megítélését.

A harmadik nagylemez pedig értelemszerűen ezen a már megkezdett ösvényen halad tovább, ami viszont sajnos nem sokkal nyújt többet, mint ha egy The Ghost Inside és Stick To Your Guns „B” oldalas összeállítást indítanánk el a lejátszónkon nem kevés Being As An Ocean hatással megspékelve. A kezdő Vacant ugyan megpróbálja elhitetni velünk, hogy valami nagy dolog áll előttünk az elkövetkezendő alig több, mint 34 percben, ami ugyan benne is van a levegőben, de valahogy beteljesületlen ígéretnek tűnik ez az album. Olyan az egész, mintha sosem érnénk el azt a bizonyos csúcspontot, amit viszont egyre inkább feszengve várunk az idő előrehaladtával. Míg a korábbi anyagokon az ősbunkó paraszt légkör (zeneileg és szövegileg egyaránt) elvitte a hátán a produkciót, itt egy kicsit nyögvenyelős ez a dallamosodás által mutatott „új” zenei közeg, amit a Future Revisionists kínál. Hamar megfárad a hallgató, és ugyan az életmű korábbi művei sem váltották meg a világot, a jelenlegi kicsit semmilyen összképnél mindenképp pozitívabb és meggyőzőbb képet mutatott. A színezések, leállások, szellősebb részek sem ülnek igazán, nem váltják ki a kívánt hatást. Ugyan vannak jó pillanatok, emlékezetes részek, például a C.O.P.E. határozottan az összeállítás egyik legjobbja, de valahogy összességében nem igazán akar összeállni a kép. Nagyon hiányzik valami, valami, ami miatt bármikor újra be lehetne tenni ezt a lemezt, és ne a már korábban említett zenekarok bármelyik alkotását vegyük elő százezredjére is újra inkább. Főleg  az album második felére folyik annyira egybe az egész, válik elcsépeltté minden egyes dal, hogy még a legnagyobb jóindulattal sem lehet rajongani a Liferuiner harmadik nagylemezért. Főleg a lassú részek érződnek rendkívül vontatottnak, nincs igazi húzása a korongnak, ami pedig alapkövetelmény lenne a műfajon belül. Sajnos ez így nem kaphat többet egy közepes osztályzatnál, hiszen már csak műfajon belül is könnyedén találunk ennél nívósabb produkciókat, a zenekar életművében pedig továbbra is nyugodt szívvel lehet szemezgetni inkább a korai időszakból.

5/10