Level Exit – Promo 06

A zenekar rügyei 2002 körül indultak fejlődésnek Koga (ének) és Balázs (gitár) által, ám valós termés és bimbó csak 2006-ra lett, mikorra kiegészült még 2 taggal (Mr. Egg – bass és Kutya – dob) és született meg ez az igencsak nívós és mélységben süppedő lineáris massza…

Meglepően erős anyag, telis-tele remek ötletekkel, s mintha nem egy magyar kis csapat lemezét hallgatnám, hanem valami iSiS, NeurosiS, Mastodon, Gojira koszos egyvelegét, 25 percbe sűrítve, elkerítve 6+1 nótában.

Mindvégig beteg és lépkedő, csak olykor gyorsul be, nyomasztó, s a vokál némileg Neurosis szerű, melyre a zene is olykor rájátszik, de leginkább az iSiS féle lüktető morajlás a jellemző rájuk.  A gitárok hangzása telt és kellően zajos, vastag (és még akarnak egy személy erre a posztra, döngölés lesz ebből srácok, haha!), ám mégsem fülsértő, inkább olyan süppedő, akár a mocsár sok rozsdás vassal a fenekén, csak lefele húz, le, hogy elmerülhess a kegyelemben… a dobok tompák, akár mintha valami átkozott gép ütné szegeit éltől megfosztván karunk vezeklés miatt. Kiemelni a masszából egy tételt sem akarok, hiszen együtt hallgatandó és egyben is fogadandó be, hasonló helyzetben voltam a Roncsiparral kapcsolatban is (ez nem is meglepő, hiszen voltak közös szálaik), míg az inkább indusztriális anyag (melynek némely szegmensét a durván digitalizált hangzás végett itt is magunkénak tudhatunk – egy hétvége alatt vették fel amúgy, s kb 3 napig mixelték) addig ez inkább noisecore féleség némi death metál és atmoszférikus sludge fertőzésekkel felvértezve. Ennek ellenére mégsem egy Buzzov-en féle betegséget kapunk, egyáltalán nem hallgathatatlan és megehetetlen, bár kell hozzá némi ízlés (ficam?!) és emészteni is tudni kell, ám a mai modern zenei kultúrában sokunk gyomra tágasan bontja le és raktározza el az ilyesféle kuriózumot. Durván meg is ülheti gyomrunk, és önmagunkba öklendezve vissza savunk a tegnap kiütött estéje után, de teli pocival lépegethetünk a szakadék felé, melyet a cipzár egyik s másik fele jelent (nézzed csak a designt, haha).

A hangulat lehúzós, vegetatívan negatív és pesszimistán passzív, fújja-fújja a gyárkémények urbánus dioxidjait, a tüdőgyulladással és slejmmel mohón átitattott vokállal, tele úszó sejtelmekkel és fájdalommal, mégsem a világmegváltást kérlelve, egyszerűen csak ordítva bele az űrbe, abba a légüres térbe, melyet még nem fertőzött meg a zenekar atmoszférája.  Reszelés nincs, helyette vonaglás és patetikus hangzás csömör, pszichotikusan agyunkkal játszadozó vergődő kétlábú művészek, fura megoldásokkal és „tisztulásokkal”, elkalandozva mindenféle berkekbe, ahol a lépcső nem tudni, hogy a hígítótól csúszik vagy csak a formalin fröccsent rá megint a felszívandó olvasztott tégelyek egyikéből, beszúrva, kicsírázva, repülve vagy meghunyászkodva, monotonon, gépiesen, terhes álmoktól nedvesen… csak úgy a avantgárdkodva, sejtetve a holnap fel nem kellő sugarait, Fantomas módra, haha! Készen állsz egy ilyen útra?

Mocsárral baszott noisecore ez vagy dilettáns atmoszférával megfúrt kasszába nem való sludgecore?

Dönsted el magad, add át magad!

10/ 10 (az egyik legerősebb betegség, melyet idehaza fellelhetsz!!!)

A banda kissé beleszarós amúgy, nincsenek korrekt zenekarképek, se honlap, csak egy puritán és sötét myspace-es elérhetőség, itt bele is tudsz hallgatni a stuffba, illetve a levelexit@gmail.com címen megrendelni a CD-t, mely maximálisan megéri az árát!