Last Chance To Reason – Level 2

Annyit azért előtte el kell mondani, hogy a zenekar szinte a teljes ismeretlenségből robbant be idén a köztudatba, hála a kisebb hype-nak, ami a Metalsucks szerkesztőségében alakult ki körülöttük. Első albumuk találóan a Lvl 1 nevet viselte, és bizony ez még közel sem azt a kiforrott képet mutatta, amit az új albumon kapunk. Javarészt deathcore-közeli, de mégis experimentális zenét kapunk, ami pár hallgatás erejéig érdekesen hat, azonban kohéziót a témák, illetve számok között alig lehet felfedezni, így a figyelem is bőven lankad az idő haladtával. Mindez ugyebár történt 2007-ben, és az elmúlt négy évben a srácok rendesen nekifeküdtek a zeneírásnak, és ennek köszönhetően kaptunk egy folytatást, a második pályát a Level 2 képében. Pofás borító, jó dalok, kohézió és átgondolt lépések, valamint egy jó nagy adag progresszív hatás az, amire elsőként felfigyelhetünk. Ezek után ha jobban beleássuk magunkat a dolgokba, észrevehetjük, hogy bizony koncepció lemezről beszélünk, ahol a középpontban a számítástechnika található, és ezt igyekeznek mind a zenében, mind pedig a szövegvilágban érzékeltetni. És külön az éneket is érdemes lenne megemlíteni, ami amellett, hogy az album nagy részén szerencsére átfordult tiszta énekbe, kapott egy olyan gépies effektet is, ami csak tovább erősíti az emberben a koncepció hatását. De ha mindez nem lenne elég, a srácok még egy videójátékkal is megörvendeztetnek minket, amit az album ihletett, és az első pályája ingyenesen letölthető a srácok blogjáról. Tehát egy igencsak átgondolt és sokrétű koncepciót kapunk, ami szerintem kellőképpen kreatív ahhoz, hogy az ember érdeklődése ne lankadjon.

Igen ám, de mi itt az oldalon javarészt a zenével foglalkozunk, és a legtöbbet az nyom a latba. Senki se ijedjen meg, nem egy rossz albumról van szó, csupán már ismerősnek hathatnak azok a  dolgok, amik itt számról számra előkerülnek. Első pár hallgatás során az ember figyelmét elvonják a fentebb felsorolt érdekes tényezők, de ha jobban megfigyeljük a zenét, azonnal észrevehető, hogy akár még ismerősnek is mondható zenei megoldásokkal, témákkal operálnak. Nagyrészt úgy vettem észre, hogy az elmúlt négy évben rendesen nekifeküdtek a Between the Buried and Me munkásságának, és ez hallható is a Level 2-n, bennem legalábbis azt az érzést kelti, mintha egy kicsit lebutítottabb Colorst hallgatnék. Ettől függetlenül persze megvan az albumnak a saját varázsa is az említett érdekességeken felül is, mert maga a zene is tud jópár kellemes pillanatot okozni a hallgatónak.

A Level 2 egy remek iránymutató album, amiből megtudjuk, hogy a srácok igenis tudnak zenélni, és kijelöltek maguknak egy olyan irányvonalat, ami a következőkben sok kellemes pillanatot fog okozni még azoknak, akik ezután is nyomon követik a zenekar tevékenykedését. A folytatás megszületéséről pedig szinte biztos gondoskodik egy olyan turné, ahol nem kisebb legendával, mint az Atheisttel járják az Államokat. És valószínűleg a Prosthetic Records se véletlenül szerződtette őket a Level 2 megjelenése előtt – biztos ők is érezték, hogy ez a lemez, ha csak egy rövidke időre is, de képes magát belopni minden, progresszív zenekedvelő ember szívébe illetve lejátszójába. És úgy gondolom érdemes lesz őket továbbra is nyomon követni, mert még bőven tudnak mit hozzáadni zenéjükhöz, illetve ötlettárukhoz, ami most sem tűnik elhanyagolhatónak.

7/10