Lamb Of God – Sacrament

Tracklist:

01. Walk With Me In Hell
02. Again We Rise
03. Redneck
04. Pathetic
05. Foot To The Throat
06. Descending
07. Blacken The Cursed Sun
08. Forgotten (Lost Angels)
09. Requiem
10. More Time To Kill
11. Beating On Deaths Door

Hossz: 46:08

Megjelenés: 2006. augusztus 22.

Kiadó: Epic Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

A Lamb Of God nem szarozik. Akármelyik lemezük hallgatod, biztos lehetsz benne, hogy tökös metálzenét fogsz hallani, nem kevés thrash hatással. A 2004-es Ashes of the Wake folytatása, a nyár végén megjelent Sacrament sem kivétel ez alól: ízig-vérig Lamb Of God anyag ez, a srácok félreismerhetetlen gitárjátékkal és Randy Blythe (ének) jellegzetes stílusával. Nem fogunk semmi stílusdefiniáló újítással találkozni, a fiúk ugyanazt a kemény metálzenét játsszák, amiért eddig is szerettük őket.

A kiadvány igazi értéke ezúttal is a felszín alatt rejtőzik, mert rövid vizsgálódás után konstatálhatjuk, hogy a lemez borítója szokás szerint bűn rossz. A 11 szám viszont nem hagy kétséget afelől, hogy a srácok nem minden művészet terén teljesen analfabéták. Megszoktuk, hogy bárányék szeretnek kezdésként odacsapni a kalapáccsal, és nincs ez másképp most sem: a kezdő Walk With Me In Hell az egyik legfogósabb szám a lemezen. Kár, hogy a harmadik perc után valahogy elveszti a varázsát, nyugodtan visszafoghatták volna magukat a srácok a hossz tekintetében. A kislemezes Redneck után pedig bátran nekik adhatjuk a gyorsasági különdíjat: valami elképesztő, amit a két gitáros itt produkál! (“… és most nézzük meg lelassítva!” videó)

Itt már az angol tudásukat aktívan alkalmazó hallgatóknak feltűnik, hogy a dalszövegek érezhetően (és szándékosan) kevesebb politikai utalást tartalmaznak, ami eddig a zenekar egyik sajátossága volt. Továbbá a zenészek mintha többet technikáznának az előző anyagokhoz képest és így egy kicsit vesztett az egész a lendületéből, no de emiatt még nem akasztjuk fel őket, a lemez így is veszélyesen gyilkos tempójú. A lassabb tételek közé tartozik a Descending, ami viszont még így is kiemelkedően jó lett. No de ami ezek után jön, az megér egy misét: Blacken The Cursed Sun, az igazi audio-kasztráció: a szám hallgatása közben a lábad garantáltan úgy jár, hogy a golyóidnak annyi! A kezdés valami kolosszális és a folytatás is rendesen oda van téve, Chris Adler nem kíméli a duplázót. A srácoknak sikerült úgy megírni a lemezt, hogy az a vége felé erősödik, vagy legalább nem lanyhul a minőség, mint sok hasonló lemez esetében. A headbangelős Forgotten (Lost Angels) és a hardcore hatásoktól nem mentes Requiem is a lemez jobbjai közé tartozik. Habár ilyenkor kötelező, még sem tudok nagyon kiemelni számokat, hisz mindegyikben van valami, ami kicsit is különlegessé, fogóssá teszi. Nem is nagyon találunk gyenge tételeket a lemezen, remekül össze lettek válogatva.

A cikk vége felé illik fikázni is egy kicsit a lemezt, hogy a banda utálói se küldjenek vissza anyámba, azonban ezúttal nem tudok semmi érdemlegeset felhozni. A hangzással minden rendben, habár egy kissé mintha „tompa” lenne és véleményem szerint lehetne kicsit változatosabb az anyag, de ez feltehetően csak ízlés kérdése.

Mindent összevetve egy igen kellemes lemezzel bővült a repertoárom, amelyet úgy érzem gyakran elő fogok venni. A Sacrament az apró hibáival együtt is 2006 egyik legdögösebb anyaga, amivel a Lamb Of God megtartotta az újvonalas thrash stílus királya címet. Csak az a borító, ejj…

Végül legyen egy szép kerek szám: 8.51872/10