Kylesa – Spiral Shadow

És végeredményében a kissé elkapkodottnak ható anyag nem is feltétlenül okoz fájdalmas csalódást – ugyanakkor maradéktalan örömöt sem. Itt persze nem egy esetleges összemérésről lenne szó, amelyben a Static Tensions dalainak minőségi tükrében vizsgálnám az új anyagot; ez nem csupán irreleváns, hanem lehetetlen is lenne, hiszen mind hangulatilag, mind a dalok természetéből adódóan egy teljesen más világgal találkozunk. A vad és nyers gyökerek, amelyeket a zenekar elődeiből hozott magával (mint a Damad vagy a Tunes For Bears To Dance To) immáron végleg háttérbe lettek szorítva, és a Kylesa dalaiból (a zenekar fennállásának során elsőként) valójában éteri bölcsesség sugárzik. Az esetleges probléma azonban ott mutatkozik meg, hogy ennek kimutatása még nem bír annyira egységesen magas

színvonalon egységbe szerveződni, hogy a korábban dalépítő elemként funkcionáló lebegések immáron a rivaldafény középpontjában biztosítsanak alapot a további elkalandozásokra. Mert a Spiral Shadow bizonyos szempontból valóban az eddigi legérettebb, leginkább letisztult Kylesa anyag – néhol talán túlzottan is az, mindazonáltal a pszichedelikus örvénylések és agresszívabb kereszteződések kellő izgalmat biztosítanak így is a produkciónak. Az egyetlen kérdőjel a két dobos jelenlétében van, mivel ilyen tempóknál már valóban nincs rájuk különösképpen szükség, ám ez is csak másodlagos, hiszen a (némiképp negatív értelemben) rekordidejű, hetvenhat percre rúgó kiadvány a maga szelíd, ám tudatosan irányított tempójában és hangvételében képes egyes pillanataiban kellemes meglepetéseket okozni. Ha nem is akkora erejű robbanásokat, és nem is oly mértékű feszültséget, mint a Static Tensions előtti érában, mégis kellően hipnotikus és zsigerien, ám mégis kordában tartottan terpeszkedő a Spiral Shadow dalcsokra, amely talán úgy ragadható meg a leginkább látványosabban (bár kissé túlozva), mintha a zenekar a Hawkwind hagyományát kívánná újjáértelmezni saját gyökereiből, valamint jellegzetes megszólalásából táplálkozva.

Ebből a nézőpontból azonban tartom az álláspontom, hogy a Spiral Shadow meg fogja osztani az embereket, mégpedig okkal – mert az ugyan kétségtelen, hogy a kiadvány értéke nemcsak új útjának bátorságában és csak helyenként mesterkélt megoldásaiban rejlik (lásd a Tired Climb videoklipjét), ám a rajongók eddig nem feltétlenül ezért szerették Savannah elsőszámú zenekarát. Még úgy sem, hogy a Spiral Shadow elemeivel már találkozhattunk. Nyomokban. Ugyanakkor csak azt tudom mondani, hogy merengésekhez, fáradsághoz és egyáltalán mentális barangolásokhoz tökéletes kísérő aláfestés a Kylesa új nagylemeze – de csak aláfestés, így én továbbra is megmaradok a Static Tensions uralma alatt, és egy picit azért sajnálom, hogy a pszichedelikus jellemvonások rendezésében kissé leszűkült paletta a hangulatot is egyetlen síkra vetíti rá. Igaz, hibátlanul és hitelesen. Persze erre rá is kell érezni: a zenészek most letudták a dolgukat, így a hallgatóságon van a sor.

10/7.