Az ukrán Kroda fiatal fennállása ellenére erőteljesen megosztja a folk, pagan és black metál tábort. Vannak, akik imádják, s vannak, akik gyűlölik őket, bár az ideológiájuk a szövegekben és a zenében egyaránt nem vehető észre, sőt, inkább is a természet és az örök körforgás mezsgyéit járják át, teleszőve az ukrán táj gyönyörű, békés és végtelen leírásaival, kultúrájával és népzenei motívumokkal. A végeredény fenséges (nem a Kant-i értelemben), melyben hemzsegnek a szebbnél szebb folkisztikus dallamok és hangszerek, a kürtőn át, doromb, trombita, furuja, etc… az egészet két ember alkotja. Eisenslav és Viterzgir, akiket természetesen koncerten egész kis társaság segít ki, hogy visszaadják mindazt, ami a lemezeiken hallható. A formáció 2003-ban alakult, és egy évvel rá már kijött az első nagylemez, amit egy újabb évvel split anyag követett, az orosz Oprich-hal (folk metál csapat, gyönyörű zenével, ám náluk már az NS dolgok nagyon is mérvadóak), s még abban az évben kijött a következő nagylemez (amelyről most olvasol). Majd még egy split, a szintén orosz Velimor-ral, mely megint csak NS banda, csak most folktól mentesen… és végül ez évben az új nagylemez, a fagyos Fimbulvinter…
A
Kroda két fő agyát rengeteg támadás érte politikai színtérről, ahogy a svéd Cold Meat Industy-s
Deutsch Nepal,
Blood Axis,
Der Blutharsch tagjai sem fasiszták, inkább csak szimpatizánsok (erre a
Kroda esetében az utolsó dal egy
Honor feldolgozás — Lengyelország egyik legnagyobb és legjobb RAC bandája), ám a befogadó már gyakran fanatikusan hisz az ideológiában. Ott van, pl. a dark ambient műfaj, melyet alapvetően nem black metálos zenészek játsszák, mégis a hallgatók többsége black metálos… nem akarom szépíteni a
Kroda dolgait, csak a gyönyörűen kivitelezett booklet a természetről és az ősi értékektől duzzad (mind írottan, mind képek terén), és nem a propaganda szövegektől, szóval nem kell előítéletesnek lennünk, még ha az egész alapja éppen az is…
A zene nagyon egyszerűen leírható; szép dallamok — keserűek és vidámak egyaránt, black metál őrlések, károgás, kórus, és tiszta ének hallható, rengeteg népi megoldással, a fél Balkán felsorakozik itt (pl. a
Wolfish Rage erősen törökös), a
Wind From The Mountains kezdése pedig egyértelműen a döngölő
Einherjer… Minden a végletekig kidolgozott, felépített, és magával ragadó. Durva hogy a dorong miatt néhol a magyar Alföldet és rónaságot eszembe juttató dallamok is kibontakoznak, a hangzás remek (jobb nem is nagyon lehetne) a nóták, pedig változatosak. A sebesség nem uralja az egész anyagot, sok a középtempós és epikus rész, a gyilkos riffek hada és teljesen népies témák, avagy a pagan… hazánkban ilyesmikkel a
Turulvér próbálkozik, nem is csekély eredményekkel (aki esetleg őket kedveli, az nyugodtan magánénak érezheti a
Kroda koncepcióját is egy teljesen más aspektusból).
Egy szó, mint száz, igényes és tökéletes anyag, melynek hátterétől eltekintve semmi kifogásolni valót sem találunk, az ukrán srácok, pedig sorra aknázzák ki a kultúra hagyta bombatölcséreket és remek dalokat hoznak ki belőlük, melyek a melankolikus reszeléstől sem mentesek (pl.
Pathways Of Fate).
91%
