Kreator – Hordes Of Chaos

A ’80-as évek eleje óta számos thrash metal színteret vagyunk kénytelenek megkülönböztetni, amelyek egymás mellett, párhuzamosan alakultak ki, így itt nem beszélhetünk egy konkrét őshazáról, mint mondjuk a black (második hullám!) vagy a melodic death metal esetében. Én személy szerint azonban, mindig is a Bay Area thrash színteret preferáltam a leginkább, hiszen – ki ne tudná? – innen erednek a legnagyobb nevek mind; pl. Slayer, Metallica, Death Angel, Possessed (már az amerikai death metal egyik alapköve az első lemezük), Sadus, Testament, Exodus, vagy Robb Flynn (Machine Head) első bandája a Vio-lence. Nem is véletlen, hogy, ha manapság megkérdezünk egy átlagos rockzenét kedvelő egyént, hogy; „Barátom, Te szerinted mégis melyik a legnagyobb thrash banda jelenleg?” Erre Ő: „Slayer.” Igaza van. DE, ha már a kérdést a „jelenleg” szócska nélkül tesszük fel, nem ilyen egyszerű a válasz. A Slayer nagyságát nem vonom kétségbe, tényleg az egyik legnagyobb, legnagyhatásúbb zenekar, de ezzel egyetemben épp úgy nem szabad se szó, se beszéd elmenni, a világ (szerintem) második legnagyobb thrash színtere mellett. A kezdetektől fogva párhuzamosan fejlődő nyugat német (NSZK) területről van szó. A keményzenei szakirodalom ezt nevezi a teutonic thrash metal színtérnek. Az elnevezés valószínűleg a Német Lovagrend, másik nevéből származtatható a Teuton Lovagrendből. Lehet, hogy egy titokzatos utalás a thrash metal európai színterének védelmére, melyet az itt tömörülő zenekarok vállaltak; pont, mint ahogy a lovagrend anno a kereszténység szolgálatában állt, eredetileg betegápoló rendként. Érdekes.

Köztudottan a ’90-es évektől kezdve az extrém metal társadalom soha nem látott válságot élt át. Megannyi zenekar oszlott fel a kilátástalanság és az ellehetetlenedés következtében, hiszen a grunge, a nu metal és egyéb őrületek – hacsak ideiglenesen is – de elcsavarták a gitárközpontú zenéket kedvelők fejének nagy részét. Hál’ Isten, ahogy már Harvey Dent is megmondta hajnal előtt a legnagyobb a sötétség. A thrash metal soha nem látott sikereket ér el újra. Feltámadtak a régi bandák, visszatért az erő, ami majd 15 évig veszni látszott, de nem csak a tengerentúlon, hanem itt nálunk Európában is. A német thrash színtér legnagyobbjai újjáalakultak vagy visszatértek a süllyesztőből és a halálra ítélt útkeresések poklából. Nem mellesleg tömérdek új zenekar is megalakult, persze kizárólag a régi attitűdöt képviselve. Azt, hiszem, kimondhatom: a thrash metal reneszánsz most van.

Sodom, Destruction, Kreator – A teutonic thrash szentháromság. A kezdetektől, az ínséges időkőn át máig képesek voltak hűek maradni önmagukhoz, és már csak ezért is óriási respekt övezi őket. Továbbá az, hogy most ezt a cikket olvashatjátok a tolmácsolásomban, annak oka az, hogy úgy gondoltam mindenképpen szükséges egy ismertető itt a NuSkull virtuális hasábjain, ami nagy vonalakban bemutatja dajcs fele barátaink nagyságát és esetleg a cikk után egykét embernek felnyílik a szeme, hogy „Huhh, Amerikain kívül létezik jó thrash metal? Ide vele.” Igen létezik, a három felsorolt néven kívül rengeteg csapat éli második virágkorát a millennium óta, pl. Holy Moses, Tankard, stb. Persze vannak zenekarok, akik még váratnak magukra, pl. a kvlt Protector (lemezeiről itt olvashatsz: I, II, III), Iron Angel, Living Death/Sacred Chao, stb. De ki tudja mi lesz még itt?

Most, hogy tisztáztunk pár alapkérdést, azt hiszem itt az ideje rátérni a Hordes Of Chaos címre hallgató tizenkettedik Kreator lemezre. A banda, – akkor még Tormentor – alakulása 1982 környékére tehető (én csak hét évre rá születtem meg!), azaz a zenekar 3 éven belül fogja ünnepelni 30 (!) éves fennállást, ami lássuk be óriási teljesítmény, pláne, hogy a csapat máig két alapító taggal osztja a pofonokat. A 42 éves Miland ‘Mille’ Petrozza olyan, mintha fiatalodna, valószínűleg visszanyerte az erejét a reneszánsznak köszönhetően, és azóta esténként immáron újra boldogan fekhet be „sörkádjába”, ahogy az a thrasheknél már csak lenni szokott.

A Kreatornál ’92 és ’95 közötti albumaik jelentették a mélypontot, főleg az utolsó ’99-es Endorama, de azóta, egész konkrétan 2001 óta visszataláltak a saját útjukra. A Violent Revolution tökéletes visszatérés volt, és ugyanaz a jelző odatehető a négy évre rá megjelenő folytatás az Enemy Of God elé is. Most pedig eltelt újabb négy év és az exponenciálisan növekvő színvonal tükrében máris itt van a legújabb mestermű, ami nem, hogy logikus, várható folyatatása a 2005-ös korongnak, hanem sokkal inkább a korai Endless Pain/Pleasure To Kill színvonalát követi. Zseniális lemez lett. Félreértések elkerülése végett ez nem úgy lett jó lemez, mint mondjuk egy olyan banda estében, akit csak régi nagy alkotásaiért tisztelünk és ezért friss kiadványára is azt mondjuk, hogy jó, közben mindenki érzi magában, hogy borzalom (vagy önismétlés), amit hall. Nem, itt kérem mesteri thrashről van szó. Tökéletes megszólalás (Colin Richardson), kőkemény thrash design, Joachim Luetke tollából, aki már olyanoknak tervezett borítót, mint pl. a Dimmu Borgir, Arch Enemy, Pain vagy a Sirenia, stb.

Tíz kiváló nóta, négy profi muzsikus alig 40 percben úgy darál, hogy csakúgy pörög-forog a sírjában a „Húszéveseké a világ.” c. mondat kiötlője. Az első klipes szerzemény a címadó, Hordes Of Chaos, bár véleményem szerint nem az album legjobbja, tökéletes indítás ragadós refrénjével. Na, de nyomába nem ér második számnak, a maximális sebességen pörgő, szerelem első hallásra típusú thrash opusznak, a Warcursenek. Ideális OST lehetett volna a helmszurdoki csatához, vagy valamilyen véres középkori ütközethez.

„Warcurse
Echoes death’s eternal call
Hatred is forever
Warcurse
Peace forever be disturbed
Violence is conquering the world”

Az album gyakorlatilag üresjáratmentes, az Amok Run lágy indítása (az előző lemezen ugyancsak felcsendül egy hasonló darab), Corpses Of Liberty instrumentális átvezetése előtt pedig már csak öröm az ürömben a To The After Burn zseniális ének- és gitár témája. Eszelős lett, én személy szerint odavagyok. A 2009-es év egyik legjobb metal lemeze ez itt. Már csak az a kérdés akad-e versenytárs az elkövetkező tíz hónapban?

8,5/10