2012. augusztus 3.
Tracklist:
1. A Kedves Vezető
2. Forradalom
3. Az Okosak Földje
4. Kész
5. Világszakadtság
6. Eleget láttál
A magyar ún. „alter” zenekarok népszerűsége hasonlóan érthetetlen, mint az igazán hardcore pornóé. Persze nagyon könnyű kilogikázni a magyarázatokat (a rágógumipoppal szembeni „ellenkultúra” hangja; az értelmiségnek, illetve a magukat oda sorolóknak szól; sajátosan magyar vívmány, ami olyan elődökön alapul, mint például Cseh Tamás) mégis, sokan valahogy zsigerből tiltakoznak az antislágerek, dallamtalan dallamok és intézményesített „fuckedupness”-ként leírható egyenhangulatot árasztó szövegek ellen. A magyar punk befogadhatóbb vonulatának népszerűsége már sokkal érthetőbb, erre az irányzatra viszont rányomja bélyegét a minden ellen való lázadás szélsőségessége (a félreértések elkerülése végett: nem kívánom ekézni a punkot, a tegnapelőtti sajnálatos haláleset után meg főleg nem). Mindemellett mostanság a vízvezetékrendszer mindkét végén rendületlenül ömlik a politikai hangulatkeltés, így felmerül, hogy jelen kiadvány célja a joggal dédelgetett szexéhség kielégítésénél kőzetrétegekkel mélyebben húzódó igények kielégítése.
Nem, a Kozmosz nem alter zenekar, sőt, még csak nem is rossz zenekar. Valószínűleg azt se várhatjuk tőlük, hogy akkora kárt fognak okozni a magyar zenei életben, mint amekkorát Lovasiéknak sikerült. A Kozmosz egy veszélytelen, ennek ellenére teljesen rádiókompatibilis punkzenekar, nem véletlen, hogy imádja őket az MR2 Petőfi Rádió közönsége (a Világszakadtság sokáig vezette a harminc legtöbbet játszott dal listáját). Az alter párhuzam a szokásos torzított csatornán túli effekthasználatban, időnként az énekhang színében és modorában, valamint a crossoverre való hajlamban érhető tetten, de az EP dalai azért jobbára a magyar dallamos punk zászlaja alatt sorakoznak. A dalszövegek azonban a legtöbb punkzenekarhoz képest szellemesek és igényesek: persze ha a Hungaricát többek között a szóbokrétáik miatt is szarnak tartják mindazok, akik roppant egészséges módon hamarabb lesznek büszkék másodlagos nemi jegyeik/péniszük méreteire, mint etnikai hovatartozásukra, akkor bizony a Kozmosznál is megjelenő, jelenleg oly’ divatos politizálást se illendő különösebben megdicsérni. Sokat köszörül azonban a csorbán szövegek szempontjából két dal: a Forradalom és a frappáns Petőfi ollózás/ferdítés, a Világszakadtság. Mindkettő generációs életérzést tükröz, előbbi inkább a rendszerváltás környékén, vagy az előtt születettek fásultságát próbálja átadni, méghozzá ügyesen és hatásosan („Nem csinálnék semmit szívesen / A himnusz már nem zúg idebenn / A töredékekből semmi épül fel / De ami rég volt, nem rég múlt el”), utóbbiból viszont a fiatalabb korosztályok optimizmusa olvasható ki („Mi már jobban tudjuk, mit tudunk jobban / Bátran fogunk szólni, ha vége / Hangosabbak bennünk a hangok / Ki nem passzol, pakolhat végre”). A cikk az előbbi kijelentésektől kicsit olyannak tűnhet, mint egy propagandakiadvány az átkosból, tudom, de a kiemelt sorok értékelik fel ezt a kétségtelenül roppant szövegcentrikus (és Cseh Tamás hagyatékát ezzel is ápoló) EP-t, mert vagy maradandó üzenettel szolgálnak az aktuális garnitúra „kötelező” szidalmazásán túl, vagy egy egészen elkeserítő, de valósnak tűnő közhangulatot festenek le. Ha a nagyon hamar kifulladó dallamokkal és csak itt-ott érdekes zenei alapokkal tudnak valamit kezdeni, akkor remek kis bandává válhatnak. Persze az se baj, ha nem változtatnak a recepten: szerető közönségük így is lesz, és az egész már most lelkiismeretesebbnek, frissebbnek és igényesebbnek tűnik, mint általában a honi, alternatívnak nevezett gitárzene. Már csak annyi a kérdés, hogy élőben mire képesek a fiúk: ezt augusztus 3-án (azaz ma este!), a Trafik klubban lehet lecsekkolni (fellép magyar részről a Téveszme és a Have No Clue is), én tuti ott leszek!
