2016. március 3.
Tracklist:
Műfaj: dark folk, experimental
Támpont: James Blackshaw, Brethren of the Free Spirit, Zola Jesus
Hossz: 34:55
Megjelenés: 2016. február 2.
Kiadó: Incunabulum Records
Webcím: Ugrás a weboldalra
Ha Jozef Van Wissem nevét felelőtlen módon beütjük a keresőbe, egy fél életre elegendő anyag kerül elénk, szólólemezektől és filmzenéktől kezdve egészen a legkülönfélébb kollaborációkig. Elég, ha csak az egyéni alkotásokat vesszük figyelembe: 2000 óta ez már a tizenötödik korong, ami egy sovány kerekítéssel csaknem évenként egy kiadványt jelent. Még szerencse, hogy nagyjából elég pont annyi témát összelapátolni, ahány szám ráfér egy ilyesfajta lemezre, viszont a sallangoktól mentes egyszerűség ellenére nem árt, ha azok el is viszik a hátukon a produkciót. Ez ebben az esetben így is történt, ráadásul a When Shall This Bright Day Begin nagyjából azt is megválaszolja, mikor kell az említett napnak időben véget érnie.
A lemez legnagyobb erényének minden kétséget kizáróan a sziklaszilárd hangulat tekinthető, amely már az első akkordok kipengetését követően hatalmába keríti az embert, főleg akkor, ha egyébként is vevő a monotonabb, atmoszféra-orientált alkotásokra. A nyolc szám mindegyike akusztikus szerzemény, melyek középpontjába a lant került, de a melankolikus hangzás megteremtéséhez helyenként különféle effektekkel és segédsávokkal is megtámogatták a reflektorfénybe kerülő, elfeledettnek hitt hangszert. A témák nagy része remekül hangzik, kellőképpen dallamosak, megjegyezhetőek, de nem erőltetettek; és egyáltalán nem fulladnak unalomba, ami az egyik legveszélyesebb csapda lehet az ilyesfajta alkotások esetében. Azonban nem is olyan meglepő, hogy Jozef Van Wissem ennyi év tapasztalattal a háta mögött ilyen magabiztosan egyensúlyoz ezen a roppant keskeny határvonalon. A terjedelem és az album szerkezete nagy odafigyelésről és átgondoltságról árulkodik. Éppen olyan hosszú, hogy az első kör során talán még a türelmetlenebb hallgatók is kitartanak mellette, ráadásul mindig megtöri valamivel az addig felépített ívet: néhol bevágott hangfelvételekkel, máskor Zola Jesus nagyszerű, a háttérben elvesző énektémáival. Zola Jesus karrierje során egyébként már nem először került kapcsolatba Jozef Van Wissemmel, de mint eddig mindig, most is sikerül egy nagy adaggal hozzáraknia a hangulathoz.
Remekül sikerült alkotásról van szó, amelyet semmiképp sem érdemes összehasonlítani az oldalra általában felkerülő lemezekkel: itt most egészen másról van szó. Persze, aki nem vevő erre a vonalra, meggondolatlanul egy túlságosan is művészkedő, „starbucks mixtape” szintű alkotásnak címkézheti fel, de nem érdemes ennyire erőltetni a dolgot. Sajátos hangulatra építő lemez, amely kellemes aláfestés lehet egy hosszú nap utáni este folyamán, ha épp a hátunk közepére sem kívánjuk a torzított gitárok keltette zajokat. Aki pedig nagyon elvetemült, akár egymás után többször is lepörgetheti, garantáltan nem éri majd csalódás.