Killswitch Engage – As Daylight Dies

Tracklist:

1. Daylight Dies
2. This Is Absolution
3. Arms Of Sorrow
4. Unbroken
5. My Curse
6. For You
7. My Heart Still Beats Your Name
8. Through The Eye Of The Storm
9. Break The Silence
10. Desperate Times
11. Reject Yourself

Hossz: 44:11

Kiadó: Roadrunner Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

A Killswitch Engage mindig is a mostanában oly’ divatos metalcore hullám egyik úttörője volt, gyakorlatilag ők a metalcore. Az ígéretes bemutatkozó anyagot a máig tökéletes Alive Or Just Breathing folytatta, amelyet sokan ma is a banda legjobb anyagának tartanak. Ezután a bandában komoly változások jöttek, amelyek valamelyest befolyásolták a hangzást is, így jött két évvel később a dallamosabb irányt felvevő The End Of Heartache. Újabb két év telt el, újabb lemez jelent meg amely úgyszintén megosztja a rajongókat. Az As Daylight Dies-t megelőző várakozás jogos volt, hisz mindenki kíváncsi volt, merre megy tovább a massachusetts-i ötös…

… a srácok pedig úgy döntöttek, folytatják az új lemez irányvonalát. “Nem akartuk újra feltalálni az omlettet. Csak rátettünk egy kevés fahéjat és cukrot – de ettől függetlenül az omlett az omlett.” – mondta Howard Jones, egy reggelihez hasonlítva az új lemezt.
A legfeltűnőbb változás, hogy dallamosodtak, ami nagyrészt köszönhető a rajongók erre irányuló kérésének – és milyen zenész az, aki semmibe veszi a rajongóit?

A lemez azonban a dallamosodás mellett keményebb is lett, így Howard Jones égzengető dallamait jól egyensúlyozza a dobosból gitárossá és producerré avanzsált Adam D pontos és eszelős gitárjátéka, így megtartották a rájuk jellemző kettősséget. Lecsökkentették a breakdownök számát, ami eddig jól működött, azonban ma már minden metalcore banda alapja. Az meg hogy nézne már ki, hogy a király az alattvalókat követi?

<center></center>

A lemez elég lomhán kezdődik, mint ahogy a napfény meghal – Daylight Dies. Már itt hallhatjuk, hogy változtattak a srácok. Nem rossz szám, de azért én valami pörgősebb számot választottam volna előre. Igazából a harmadik, The Arms Of Sorrow című számmal indul be a lemez, amely nem gyors, mégis megragad és nem ereszt, ami nagyban köszönhető a refrénnek, ami – meg merem kockáztatni – tán a KsE történetének egyik legjobbja. A fent említett kettősség nem csak a számokon belül van jelen, hanem a lemez egészén is megfigyelhető: az eszeveszett tempójú számok mellet (This Is Absolution, Unbroken, Eye Of The Storm) ott vannak a már-már balladai magasságokat ostromló nóták, mint a kislemezes, slágeres My Curse vagy a fent taglalt Arms Of Sorrow. Kiemelendő még a leglassabb tétel, a 10-es Desperate Times – nagyon szokatlan tőlük ez a hangzás és a lassú, néhol monoton tempó, de a lemez vége felé nagyon is rendben van.

Kiemelnék még egy dolgot: Howard Jones, aki kisiskolás kora óta kórusokban énekelt és ezt nem szégyelli kihasználni! Egyértelműen tehetségesebb énekes, mint Jesse volt, a hangja egész egyszerűen – nincs rá jobb szó – letaglózó. A hangja erre a lemezre forrt ki teljesen, nagyot fejlődött a TEOH óta, mind tiszta ének, mind üvöltés terén. A dalszövegek ezúttal sem követik a numetál óta oly’ nívós „szar a világ, szar az élet”-vonalat, amiért csak tisztelni tudom őket – komolyan mondom, annyi önsirató banda van már, hogy kezdem magam valami panaszkönyvnek érezni.

A végén néhány hibát felsorolnék, mert sajnos az is van: az első a borító, hadd ne taglaljam. Oké, hogy Casper és KsE-koponya, na de kérem… A második a viszonylag gyenge és lanyha kezdés, ami szerintem sok ember kedvét elvette a lemez hátralevő részének meghallgatásától. A harmadik pedig az a bizonyos megnevezhetetlen valami, ami egy lemezzé kovácsolná ezt a számok összességét – amelyek egyébként nagyon is jóra és megkapóra sikeredtek. Majd legközelebb.

Viszont az apró hibái és a néhány gyengébb szám ellenére eddig idén nálam egyértelműen ez viszi a pálmát és van egy olyan érzésem, hogy ez nem is fog változni. Mindenki megnyugodhat: a Killswitch Engage-t ezután is a metalcore királyaként fogjuk emlegetni, és ezt meg is érdemlik. A srácok nem váltották meg a világot, csak szebbé tették – hát kell ennél több?

8.5/10, várom az ellenvéleményeket ;)