Kill With Hate – Voices of Obliteration

Azonban először pár szóban meg kell, hogy emlékezek a már emlegetett bemutatkozó anyagról. Az akkori brigád egy kompromisszummentes, helyenként elég nehezen emészthető anyagot rakott össze, ami nehezen csúszott át elsőre a kevésbé jártas fülek rostáján. És talán ez volt az egyetlen gyengéje az Evolution’-nek, kicsit sokat akart mutatni az embereknek. Ez a kezdeti hév viszont a lemezre inkább megfontoltsággá és átgondoltabb dalokká formálódott. Nem hiába tartja a mondás, hogy a kevesebb néha több, a Kill With Hate esetében is működik az örök érvényű mondás. Félreértés ne essék, továbbra is a hagyományokat tiszteletben tartó és magas fordulatszámú death metalról van szó, de sokkal átgondoltabb formában. Az albumot formáló 8+1 (a lemezen helyet kapott egy Extreme Deformity feldolgozás is) dal közel hibátlan dalszerzésről tesz tanúbizonyságot, a dalok átgondoltak, ésszerűen építkeznek és a témák koherenciája is vitathatatlan. Ezek mellé pedig újítások is kerültek a zenébe, amire talán a Doubt című zönge funky-s témája (ami csak az album koncepcióját erősíti), a haranghangok, az ének effektek a legjobb példák. És ha már ének, akkor feltétlen ki kell emelni Gyémánt Krisztián mellett a másik dalospacsirtát, Pornói Patrikot is, aki amellett, hogy a zenekar legfrissebb tagja és a basszusgitár húrjait nyúzza, egy igen gonosz, magasabb orgánummal megáldott fiatalember, ami megintcsak  a már zárójelben emlegetett koncepciót erősíti. Az EP esetében a koncepció Josef Fritzl és szörnyű tette köré épült, a Voices of Obliteration egy meghasadt elme ámokfutását örökíti meg, aki Isten szavára kezd fejetlen mészárlásba. A dalok remekül örökítik meg ezt a kettősséget, gondolok itt mondjuk a kétfajta ének játékár, a különböző skitekre, azokra a gitártémákra, amik például a záró Speech of the Defendantben kerülnek elő nagyjából minden előzmény nélkül, de hatalmas pluszt adnak a dal hangulatához, és a szám értékéhez. Amúgy ha már gitárok, akkor ennél a pontnál említeném meg Olt Ákost és pazar szólóit, illetve emelném ki Hartvig Marcit is, mivel ez a páros hatalmas fejlődést mutat dalszerzés terén. Azt hiszem sokak kiindulópontja lehet az ismerkedésnél a Voices of Obliteration, mivel egy könnyebben emészthető, de mégis gépfegyver erejű death metal albumot kaptunk az uraktól. A lemez a gyulai No Silence stúdióban, Simi (ex-The Southern Oracle) felügyelete mellett zajlott, aki ismét tanúsítja, hogy az ország egyik legjobb modern metalzenei hangmérnökévé növi ki magát. A borítón látható kegyetlenségért pedig nem más, mint Havancsák Gyula felelős.

Zárásként pedig még egyszer felhívnám mindenki figyelmét két dologra, elsőként: akik eddig nem próbálkoztak a zenekar megismerésével, de a műfaj szerelmesei, azoknak erősen ajánlom a Voices’-t, a fent említett érvek miatt. Másodikként: holnap estétől beszerezhető az album az ingyenes GoreZone bulin, ahol a srácok elejétől-végéig élőben is bemutatják első lemezüket, illetve mindenki meggyőződhet a dalok élő erejéről is. A Voices of Obliteration 2012 legerősebb hazai death metal produkciója, és nyugodt szívvel jelentem ki, hogy a nyugati mércének is megfelelő teljesítményt hallhatunk a dalokon.

9/10