Kilépni a saját árnyékodból – kritika az Inhale Me új EP-jéről!

Az első, és egyik legfontosabb dolog, ami szembetűnhet nekünk első hallgatáskor, az a dalok hangszerelése és maga a hangzás. A zenekar áttette székhelyét a mostanság igencsak feltörőben lévő Ghostship Recordings-hoz, hogy Gabika segédletével kotyvasszanak ki maguknak egy kevésbé steril hangzást mint eddig. Azt kell hogy mondjam, nagyon jót tett nekik ez a jóval sötétebb tónusú megszólalás, a gitárok súlyosak, döngölnek ahogyan azt kell, végre kijön a dög a hangszerekből, amit az előző lemezükön hiányolni lehetett. A hangzás mellett természetesen maguk a dalok is egy egész más irányt vettek, a nyitó Colourless Flags már-már Slipknotba hajló döngölésénél azért érezhető, hogy a zenekar igyekszik elhagyni a vegytiszta sláger-metalcore paneleket (pl. a breakdownok számának drasztikus lecsökkentésével) és inkább a klasszikus metal, illetve néhol már akár progresszívnek is nevezhető elemek felé fordulnak. Ez sikerült is nekik, hiába egy ötszámos EP (vagyis valójában három teljes értékű szám + egy intro és egy átvezetés) a Colourless, egyáltalán nem adja magát könnyen és nehezen emészthető, sokadik hallgatásra is felfigyelhet az ember olyan témákra, vagy színesítésekre a háttérben, amik eddig elkerülték a figyelmét. Az énekesváltásról mindenki tudja, hogy egy rendkívül pozitív változást hozott a csapatnak, de ezen az anyagon érződik az, hogy most kezdik el tényleg kihasználni a Brúnó hangjában rejlő lehetőségeket és igyekszenek az ő orgánumára is építeni, legyen szó a szokásos acsarkodásról, vagy akár a Sam Carter-féle „üvöltve éneklésről”. Ami felróható a zenekarnak (vagyis ez nem feltétlenül negatívum, de muszáj megjegyezni), hogy a témáik nem igazán megjegyezhetőek, kevés kapaszkodót találtam a lemezen, ez alól kivétel a TIWIA című szerzemény nagyon eltalált válaszolgatós énektémája, illetve az Old Grave, New Dead refrénjének dallamát mintha egy régi kalózindulóból kölcsönözték volna, telitalálat az a téma! Összességében elmondható, hogy az Inhale Me lerakott nekünk egy nagyon érett és precízen összerakott EP-t, amiben nincs minden riff után breakdown, nem erre fognak kétszázan mosholni meg aprót szedni a Dürerben, nem ők lesznek a legmenőbb csilivili zenekar itthon, de az biztos, hogy ezek után komolyan veheti őket mindenki, aki eddig csak egy lesajnáló mosolyra vagy még annyira sem méltatta őket. 8\10