Kaiser Chiefs – Education Education Education & War

Tracklist:

1. The Factory Gates
2. Coming Home
3. Misery Company
4. Ruffians On Parade
5. Meanwhile Up In Heaven
6. One More Last Song
7. My Life
8. Bows & Arrows
9. Cannons
10. Roses

Műfaj: indie rock

Támpont: Franz Ferdinand, Maximo Park, Kasabian

Hossz: 46:04

Megjelenés: 2014. március 31.

Kiadó: Universal

Webcím: Ugrás a weboldalra

2004, 2005, 2006, micsoda évek voltak ezek a brit gitárzenében. Egy teljesen új hullám köszöntött be a Franz Ferdinand, a Kaiser Chiefs és az Arctic Monkeys hibátlan debütálásaival. Kritikai, kereskedelmi sikerek, díjhalmozások, valódi himnuszok és többé-kevésbé überelhetetlen bemutatkozások. A középső Kaiser Chiefs helyzete talán a legmostohább, ugyanis az Employment lemezük után már szinten tartani is alig tudták önmagukat, ez 2012-ben vezetett odáig, hogy az alapító tag/fő dalszerző Nick Hodgson dobos teljesen ráunt a zenekarra és kapitulált.

Ricky Wilson énekes (aki még az angol The Voice tehetségkutató zsűriszerepét is elvállalta az új lemez promózásáért) szerint ez ugyan visszaadta a zenekarnak azt a haragot, mely az évek során lecsillapodott bennük és kicsit elcsépelten, de kijelentette, egy ’második debütálásra’ számíthatunk majd tőlük. Sajnos a könnyűzene történelme számtalan ellenpéldát felmutatott már a hasonló, ’vissza a gyökerekhez’ típusú megmozdulások hitelességére.

Tény, hogy az Education Education Education & War ahol csak tudja, becsempészi a nosztalgiafaktort, de dalaiból pont az a gátlástalan, szarkasztikus slágeresség hiányzik, ami a Kaiser Chiefs első két lemezét megugorhatatlan csúccsá emelte. A hangszeres megoldások változatlanul ötletesek, Ricky énekhangja minden eddiginél szélesebb skálán mozog, egyedül a dalok (gyakran önmagukon belül) hullámzó minősége az, amiért ez a lemez mégsem marad majd tartós hallgatnivaló.

 

Pedig van itt négy-öt tényleg első osztályú sláger, a Misery Company és a The Factory Gates az életműből is kiemelhető dalok, a lemez zöme viszont valahol mégis sántít. Csak hogy párat említsünk: a Roses című záró balladában a fiúk konkrétan egy az egyben átültették a Modern Way kilenc évvel ezelőtt megírt refrénjét, a Ruffians On Parade a The Last Shadow Puppets slágerét porolja le, a My Life-hoz hasonló számok pedig sokkal jobban állnak Miles Kane-nek, mint Wilsonéknak.

A Kaiser Chiefs ötödik albuma tehát nem lett egy másodvirágzás, mindössze egy létfenntartó kiadvány, ami épp annyira jó, hogy ne lehessen rámondani: “Every day I love you less and less…” 5/10