It Dies Today – Sirens

A maga idejében jónak mondható The Chartiff Choir után sokan nagy reményekkel várták az It Dies Today új lemezét, a Sirens-t. Előre is elnézést kérek azoktól, akik egy mélyreható, komoly kritikát várnak a lemezről, csupa kedves kifejezéssel – ez nem az lesz, pedig komolyan mondom, sokáig hallgattam a lemezt, hogy találjak valamit, amit kiemelhetek.

Volt egyszer öt new york-i srác, aki szeretett volna metalcoret játszani és sikerült nekik is. A probléma az, hogy a zenéjük ezen a lemezen teljesen sablonos. Van egy sejtésem, hogy a marketinges fazonok hatására került a kukába az a halvány reménysugár, ami kiemelte volna a bandát a többi közül. Végighallgatták a nagyok lemezeit, majd ami tetszett, azt beleírták a saját számaikba.

Nem tudok kiemelni számokat, tényleg nem és nem is nagyon akarok. Még a Sacre Coeur sem kiemelkedő, pedig azért egy kislemezes számnak azért illene. Egyszerűen beteszed a lemezt, jobb esetben lepereg az egész, reális esetben pedig a 4. szám után feladod a reményt és beteszel valami mást. Sablonosság a kulcsszó uraim, sablonosság. Nem azt mondom, hogy rossz a lemez. Nem rossz, de nem is jó, egyszerűen csak megelégszik ezzel a tökéletes eredetiségtelenséggel. Ha legalább a szándékot látnám, már jobban örülnék.

A Chartiff Choir simán übereli ezt a lemezt, hangzásilag (!), dalszerkezetileg, mindenhogy. Nem tudom mit csináltak a srácok, de a fodrászbúra alatt úgy tűnik elfelejtettek zenélni. Ha nagyon kíváncsi vagy rájuk, kérd kölcsön a lemezt valakitől (heh) és ha tetszik, hát vedd meg, de hidd el, vannak jobb lemezek mostanában, amire költheted a zsebpénzed.

6/10, lehet vitatkozni